| Meglepő és mulatságos: farsang a paraszti kultúrában |
|
A tél elmúlása, a tavasz kezdete az emberiség számára minden évben elhozza az újrakezdés, a megújulás lehetőségét. A hátrahagyott tél a sötétség végét, a gonosz erők gyengülését jelenti. Napjainkban, amikor a farsang már csak a báli szezont és jelmezkészítés örömteli gondját jelenti, elfelejtjük, hogy egykor meglepő mulatságok, démonűző szokások tarkították ezt az időszakot. Farsang vízkereszttől (január 6-tól) hamvazószerdáig, a böjti időszak kezdetéig tartó időszak. Időtartama mindig változik, hiszen hamvazószerda húsvéthoz kapcsolódó mozgóünnep. Húsvét vasárnapját a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnap ünnepeljük, hamvazószerda időpontját pedig a böjt negyven napját visszaszámolva kapjuk. A farsangi szokások, hiedelmek többségét a három utolsó napon, farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden gyűjthette fel a szerencsés néprajzos. Ilyenkor az egész falu mulatott, ettek, ittak táncoltak, játszottak, ekkor tartották a farsangi bált is. Meg kell még említenünk a farsanghoz kapcsolódó jeles napok közül, kövércsütörtököt, a farsangvasárnapot megelőző csütörtököt, mert sok helyen már ekkor megkezdődtek a mulatság előkészületei, illetve zabáló-csütörtököt, mivel a hamvazószerdát követő napon néhol felfüggesztették a böjtöt, és elfogyasztották a hétvégi mulatozásból megmaradt finomságokat. A múlt század közepén, a kor egyik kiváló néprajzi gyűjtője, Réső Ensel Sándor, két érdekes farsangvégi szokásról számolt be, a farsang eltemetéséről és az ócsai koledálásról. A farsang eltemetése hamvazószerda délutánján történt, amikor a kocsma asztalán felravataloztak egy szalmával kitömött bábut, ami fölött ízetlen tréfákkal fűszerezett beszédet tartottak. A szónoklat végén a hallgatóság bordalokat énekelve a falu végére vitte a bábut, ahol levetkőztették, majd visszatértek a kocsmába. Itt elővették az előző évben elásott boros palackokat, és nagy mulatság közepette megkóstolták, majd a legutolsó termésből újakat raktároztak el a következő évre. Ócsán farsang utolsó napján a legények közül ketten asszony, valamint férfimaszkot öltöttek, és a többiekkel együtt zeneszó kíséretében felkeresték a lányos házakat, ahol ennivalót és innivalót kértek, az adományozót pedig megtáncoltatták. Az összegyűjtött elemózsiát az esti mulatságon közösen elfogyasztották, miközben a „farsang elbukására búcsúpoharakat ürítettek”. A közelmúltig országszerte találkozhattunk hasonló, farsangot, telet búcsúztató szokásokkal, farsangtemetéssel, bőgőtemetéssel, halottas játékkal, téltemetéssel. Ezek a tréfás, rengeteg morbid, obszcén elemet tartalmazó játékos hagyományok legtöbbször húshagyókedden zajlottak. A ma embere számára szokatlan, temetést, halált parodizáló szokások az önfeledt, sokszor határokat nem ismerő szórakozás mellett mindenki számára érezhetővé tették, hogy nemsokára az év új szakaszába lépnek, a régit maguk mögött hagyhatják. A farsang fölött győzedelmeskedik a böjt, a gonosz fölött a jó, a sötétség felett a fény. Sok helyen már a farsangi mulatság, a farsangi bál végén jelezték, hogy valami befejeződött. Felsőtárkányban a községi bíró húshagyókedd éjfélén elvette a vonót a zenészektől. Máshol a bőgőt temették el, a szokásos temetési szertartás parodizálásával. A Bács megyei Topolyán húshagyókedd éjfélén a bálterem közepén egy asztalra fektették a nagybőgőt, majd fekete textillel letakarták. A bálozók a siratókhoz hasonlóan körülállták a „halottat”, hogy az álpap, valamint az álkántor főszereplésével búcsút vegyenek tőle. A pap humoros beszédet mondott, közben éjjeli edényből, tollseprűvel bort hintett a halottra és a siratókra. Leggyakrabban végigviszik a halottat a falun, az álpap és az álkántor tréfás celebrációja kíséretében. Néhol azonban egészen meglepő, veszélyes elemekkel bővült ez a játék. Csíkmenaságon ún. dögszekeret húztak végig a falun farsangkor. A dögszekérre egy szalmával kitömött ruhába öltözött legényt fektettek, majd lepedővel leterítették. A játék résztvevői kikísérték a határba, ott leemelték a szekérről, szalmával behintették, és óvatosan meggyújtották.
|