A fesztiválon a legszegényebb falvak mutatják be termékeiket? Mintha a fuldokló saját magát húzná ki a hajánál fogva a vízből? A résztvevők szerint együtt estek a vízbe, és egymás kezét fogva minden sikerülhet.

A Magyarországról jövök… mai adásában az Élhetőbb falu program településeiről készítettünk összeállítást.

A Kapolcsi Fesztiválon bemutatkozó falvak, amelyek rajta vannak az ország hatszáz legszegényebb településének listáján, Taliándörögdre hozták el azokat a kézműves termékeket, kulturális javakat, amelyekre jövőjüket alapoznák. Itt most bemutatják, hogy uniós pályázati segítséggel, a Leader-programmal és saját ötleteikkel merre indultak el. Az összeállítás első részében ( Építs a dédi receptjeire! ) megismerkedhetnek a csabrendeki iparművész kováccsal és a sümegi mézpatikával, a panyolai pálinkával és a százéves recept szerint készülő gergelyiugornyai lekvárokkal. A második felvételen ( Pletykapadok – kazári védjeggyel ) egy olyan falu, Kazár lakói szólalnak meg, ahol az iskolában kötelező a néptánc, a népművészet, ahol helyi műemléki rendeletet hoztak, és ennek szellemében építkeznek, s programjaikat saját védjeggyel látják el. Energiájukból még pletykapadok kihelyezésére is telik. Az összeállítás harmadik részében ( A Hegyhát élni akar! ) a Baranyai-hegyhát erőfeszítéseiről, terveiről hallanak, és bemutatkozik Taliándörögd, amelyet 18 éve éppen a KapolcsiFesztivál helyezett fel a térképre. Építs a dédi receptjeire! A sümegiek standjánál két hölgy és egy fiatalember tüsténkedik, aki be is mutatja rögtön a társaságot. Réka csabrendeki, és üveg iparművészeti tárgyakat hozott. Ibolya, a mézek úrnője Sümegről jött. Ő maga csabrandeki, és kovácsoltvas árukat hozott. A kapolcsi standnál működik a kovácsműhely is, a vendégek kipróbálhatják, mire vinnék kardkovácsként, s kitapasztalhatják, hogy meddig kell a vasat ütni… Kovácsoltvas rózsát mutat, finom munka. Sok-sok rózsát kellett ahhoz felboncolnia, amíg összeállt a fejében, hogy miképpen simuljanak egymásra a kovácsoltvas szirmok. Náluk a különböző szakmák összefognak. Ha a kézimunkával készült bútorhoz kovácsoltvas vagy üveg kiegészítők kellenek, akkor együtt törik a megoldáson a fejüket. Sokan panaszkodnak, hogy nehéz a munkaigényes kézműves árukból megélni, de neki sikerül. Suck Lászlóné Ibolya éppen a csuhészobrokat pakolja az asztalra. Ezeket bazsi gyerekek csinálták. Ilyenkor összefognak a programban résztvevő települések kézművesei, és egymás tárgyait is viszik a bemutatókra, vásárokra. Ibolya büszkén mutatja a mézeit. Kedvence a solidago, azaz az aranyvessző méze. Fűszeres, aromás. Kéri is, hogy csak óvatosan az árokpartokon. Kíméljék a sárga virágú aranyvesszőt, csak a parlagfüvet irtsák. A másik kedvenc a gesztenyeméz. A sötét, telt aromájú méz az érrendszeri betegségek kiváló gyógyszere. Aztán itt a habos, már-már margarinszínű krémméz, amely úgy készül, hogy az ikrásodásra hajlamos mézfajtákat a habosodásig keverik. Mindketten úgy látják, hogy náluk kiválóan működik a Leader-csoport, ebben nagy szerepe van vezetőjüknek, aki nem talált föl egetverő újdonságokat, „csak” a közösség érdekében dolgozik, jól pályázik, és mindenben számíthatnak rá. Rauh Edit, a szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi szakállamtitkára arról beszélt, hogy az MTA szakemberei állították össze különböző mutatók alapján a leghátrányosabb helyzetű településeinek listáját. Ezek kapcsolódhattak be pályázataik segítségével az uniós Leader-programba. Szegény településekről van szó, de ezek azok a helyek, ahol még élénken élnek a néphagyományok, a kézművesség, amelyek vonzerőt gyakorolhatnak a turizmusra is. Hangsúlyozta annak a szerepét, hogy a program résztvevői megtanuljanak sikeresen pályázni, hiszen csak így tudják a közeljövőben lehívni az uniós forrásokat. Kicsivel odébb egy idős házaspár a pálinkák közt válogat. Nem is igen hallottak arról, hogy kapható bodza-, szamóca- vagy málnapálinka. Forgatják az üvegeket, nézegetik, kóstolgatják a hagyományos recept szerint készített lekvárokat. A pult mögött Erdei Dalmai mesél. A Beregből jött, a pálinkákat a panyolai Szilvórium Kft. készíti, de kiváló köztük az együttműködés, kölcsönösen viszik-hozzák egymás termékeit. Ő a férjével egy családi vállalkozást alapított, és hagyományos, régi recepetek alapján, tiszta gyümölcsből készítik a lekvárjaikat. Kóstolni is szabad, így legalább tesztelik a közönség ízlését is, mit szólnak például az 500 százalékos szilvalekvárhoz. A külföldiek kicsit savanyúnak találják, ők otthon az édesebb ízekhez szoktak, de értékelik a hatalmas gyümölcstartalmat. Tény, hogy a kézimunka és a gyümölcstartalom miatt ez drágább, mint ami a szupermarketekben kapható, de nekik nem is a cukorból és pektinből készült lekvárokkal kell versenyezniük. Biztos benne, hogy ezek a termékek rövid időn elül megtalálják a maguk piacait. Mivel itt a legszegényebb falvak mutatkoznak be, felvetődik a kérdés, hogy nem emlékeztet-e ez arra, mint amikor a vízbe esett ember saját magát húzná ki a hajánál fogva a vízből. Erdei Dalma nevet: akik itt vannak azok „együtt estek a vízbe, és fogják egymás kezét. Együtt pedig sikerülhet.” Ezt az ő vegyesstandjuknak az esete is jól példázza.

Vágner Mária

Forrás: Magyar Rádió