F. Tóth Mária, az Oktatási, Kulturális Minisztérium főtanácsosa, akinek szakmai területe a népművészet, 17 évvel ezelőtt a népi játéktanulás keretén belül kosárfonásra tanította az érdeklődő hölgyeket. A hároméves képzés után a résztvevők eredményes vizsgát tettek, s azóta minden évben az ország különböző részein megrendezik a kosárfonók nyári táborát. Olyan helyszíneket keresnek, amelynek gazdag a népművészete, a tájon jelen van a kosárfonás. Most Szécsényre esett a választásuk. A tábor vezetője azt mondta: igen gazdag a táj népi kultúrája, az ország különböző részén élő kosárfonók között többen még nem jártak ezen a vidéken. Szécsény mellett döntött az a tény is, hogy Török János kosárfonó, a palócföldi népi iparművészeknek elnöke sokat segített a szervezőmunkában. Az első napon Szécsény és környékével ismerkedtek, jártak Hollókőn és Balassagyarmaton.

A tábor, a vidék megismerése, a szakmai ismeretek bővítése mellett jó lehetőséget ad az ország más-más területén élő kosárfonók közösségének erősítésére.

Simon Gyula népi iparművész a vas megyei Ölbőről érkezett. A hivatásos kosárfonó művésze a mesterségének. A kosarak és kaspók mellett különböző bútorokat fon vesszőből. Tudását örömmel megosztja a társaival. Somodóczkiné Takács Magdolna törökszentmiklósi kosárfonó egy autókosár készítésén szorgoskodott. Bitmanné Heinrik Judit véleménye szerint Zirc környékén nem népszerű a kosárfonás, ő F. Tóth Mária „iskolájában” sajátította el annak ismereteit.

Kecskemétiné Juhász Valéria nyergesújfalui óvónő nagy szorgalommal válogatta a vesszőket. Azt mondta, hogy a jó munkadarab első feltétele a minőségi vessző. Ő egy kaspó készítésén munkálkodott. Az ajkai Szabó Mária nem dolgozott, beszélgetett és figyelte a társait. Elújságolta, hogy nagyon sok alkotása van otthon. Most a társaitól ötleteket gyűjt, s ha kipattan a „szikra”, akkor nagy szorgalommal hozzálát a fonáshoz.