Kezdőlap arrow Hírek arrow Hírmondó 2010 július arrow XII. Országos Textiles Konferencia
XII. Országos Textiles Konferencia Nyomtatás

Pályázat és kiállítás, Békéscsaba, 2010. március 5–7.

A nagyszabású, kétévente rendezett, országos számvetésre kiválóan alkalmas rendezvény ebben az évben is számos tanulsággal szolgált az alkotóknak és az ő munkájukat segítő szervezőknek egyaránt.

A rendezvényről szóló mostani elemzésünkkel talán nem minden olvasónk ért majd egyet, talán más véleményen vannak, de továbbra is az lenne a célunk, hogy írásra, hozzászólásra késztessük Önöket: írják meg gondolataikat, legyen vita a lapunkban, talán ez által könnyebben megérthetjük, és ha szükséges, meggyőzhetjük egymást.

A pályázatról és a kiállításokról

2010-ben a téma minden textiles műfajban a „születéstől a gyermekszobáig”, valamint a gyapjúszövőknek a „székely festékes szőttes” volt.

 

Az első téma esetében az volt a cél, hogy a különböző műfajban alkotók: a hímzők, szövők, csipkések, varrók, nemezesek együtt gondolkozzanak, tervezzenek, együtt hozzanak létre tárgy-együtteseket a gyermekvilág területén. A kiírásnak megfelelően tehát a Munkácsy Múzeum időszaki kiállítótermeiben együtt láthattunk gyermekszoba-enteriőröket, ahol szőttes, hímzés, csipke és viselet közösen kapott helyet.

A gyapjúszövők ismét festékes témát kaptak, a megújítást várva el tőlük. Munkáikat a Csaba Plaza egyik széles összekötő folyosóján helyezték el.

 

A rendezvény számokban:

1195 munka érkezett be az ország szinte minden területéről. A pályamunkákból a zsűri bírálata alapján 776 darab tárgyat mutattak be: 127 egyénit és 33 alkotóközösségit.

 

Az első pályázati téma nagy feladat elé állította az alkotókat, nem is csoda, hiszen a babaszobában, a gyerek körül a higiéniai követelmények megteremtése szinte a legfontosabb, de hogyan lehet elvárni a kézi szőttes vagy hímzett, csipkével díszített babaruhától, előkétől, ingecskétől a könnyen tisztíthatóságot, a fertőtleníthetőséget.

Véleményem szerint ezeknek a követelményeknek a legkiválóbbnak ítélt pályamunkák sem tudtak megfelelni.

Úgy tapasztaltam, hogy nem is igazán ezt várták a témát „feladók” és a zsűri tagok.

A szokásoknak megfelelően az első estén a zsűritagok értékelték a beküldött pályamunkákat:

dicsérték a kicsinyített mintákat, a játékosságot, melyet felfedezni véltek néhány alkotásban, a szív, a virág motívumokat, az állatkákat, a baba figurákat, melyek díszítményként helyet kaptak a ruhácskákon, a kelengye darabjain, a babaszobában.

Legsikeresebbek azok az alkotások voltak, amelyekben szerencsésen találkoztak össze a műfajok és a megfelelő módon alkalmazták a forma-funkció- díszítmény egységét.

A témának megfelelően a fehérhímzések óriási változatosságban szerepeltek, azok voltak az igazán sikeresek, ahol a monotóniát feloldották színes keresztszemes hímzéssel, évszámmal, monogrammal. A csipke és a hímzés egyenrangúvá vált néhány kiváló munkánál, az összedolgozások jelentősége megnőtt. Egyes kézi ráncolási technikák is előtérbe kerültek, például a darázsolás, amelyet gyermekruhán kiválóan lehet alkalmazni.

Sikeresek voltak a „modern” színek és a hagyományos formák együttes alkalmazásai.

A gyapjúszövők közül a gyermekszobába illő alkotásokkal pályáztak, igen érdekesek, a paraszti hagyományból továbblépők voltak a játékként is használható figurák és a szőnyegvariációk. Véleményem szerint azonban nem használhatóak, nem praktikusak a gyapjúból készült játékok a gyermekszobában, épp a moshatóság hiánya miatt.

 

Meglehetősen kevés, tizenegy alkotó küldött pályamunkát nemez kategóriában.

Ezek a munkák varázslatosan szépek, nálunk még alig ismert technikákkal készültek, de a gyerekszobában való használhatóságuk megkérdőjelezhető, kivéve a bábokat, amelyek színükkel és változatos formáikkal hívták fel magukra a figyelmünket.

 

A kiállításban igyekeztek a pályamunkákat funkciójukban bemutatni, ami sikerült is, néhány alkotó kifogásolta ugyan, hogy elkerültek egymástól tárgy-együttesének elemei, hogy egyes pályamunkák nem kaptak installációt, így szabadon lépkedtünk a nagy gonddal szőtt gyapjúszőnyegen, lépteinkkel rávittük a Munkácsy Múzeum alagsorának porát.

Összességében azonban bár nagyon zsúfolt, ennek ellenére a kiváló installációnak köszönhetően áttekinthető volt a múzeumban elhelyezett pályázati anyag, értékei, ha nem is a használhatóság, de az esztétikum vonatkozásában megkérdőjelezhetetlenek.

 

A díjazásról

Megszoktuk már Békéscsabán, hogy a kiváló szervező, előkészítő munka eredményeként igen sokan anyagilag is támogatják a rendezvényt, nagy részük helyi vállalkozó, szám szerint tizennégyen voltak ebben az évben.

Részben érthető, hogy ők a helyi értékeket, alkotókat kívánják elismerni, de engedtessék meg nekem, hogy némi önmérséklet tanúsítására hívjam fel a figyelmet a különdíjak kiosztásával kapcsolatban. A távolabbról érkezett alkotókat is lehet ám jutalmazni!

Elkedvetlenítheti az alkotókat az a tény, hogy a helyieket jóval többször szólítják ki a díjkiosztón, mint másokat, és félő, hogy a jövőben csökkenni fog emiatt a pályázók száma.

 

A gyapjúszövők számára a Csaba Plaza adott helyet a bemutatkozásra, így a rendezők igazán élet közelbe tudták hozni a gyapjúszövést. Azok is megnézték a pályamunkákat, akik egyébként soha nem mennének el egy múzeumba vagy más kiállítótérbe.

Nem lehetünk azonban elégedettek azzal, amit ott láthattak.

Nem ismerve az összes beküldött pályamunkát, csak a kiállítottakat, szomorúan kellett tapasztalni, hogy ebben az esetben nem mindig döntöttek jól a zsűriben dolgozó szakemberek. A Csaba Plazában látható kiállítás nem tükrözte azt a szellemi értéket, gyakorlati tudást, ami gyapjúszövőink szövőszékein az elmúlt 35-40 évben született. Az ott látható festékesnek nevezett alkotások sem színvilágukban, sem formájukban, sem kompozíciós rendjükben nem idézték fel a székely festékes szőttesek világát. A szőnyegeken alig maradt valami abból az értékből, amit a „festékes” magába gyűjtött az elmúlt évszázadokban.

Szövéstechnikai hiányosságokat, színkompozíciós hibákat fedezhettünk fel sorra az anyagokban.

Jó lenne, ha a festékes szőnyeg hagyományaiból meg tudnánk tartani a legértékesebbeket, a továbbgondolás ne az értékek feladásával legyen azonos! Erre az alkotóink képesek, már többször bebizonyították.

Veszélyes a festékes szőnyegekről most kialakított kép, azért is, mert előrevetíti a 2010 második felében induló Országos Népművészeti Kiállítás értékrendjét, hiszen az itt díjazott munkákat ott már zsűrizés nélkül fogadják és a bemutatásuk garantált.

 

A konferenciáról

Ezen a programon 270 résztvevő jelent meg, 46 önkéntes segítette a rendezvény megvalósítását.

 

A felkért előadók ma az ország legjelesebb szakértői, szakmai felkészültségük, előadói képességeik meggyőzőek.

Az első előadó Andrásfalvy Bertalan professzor úr volt, aki ma talán a legtekintélyesebb szakemberünk. Előadása - folyamatosan hivatkozott a nemzetközi és a hazai szakirodalomra - lenyűgözött bennünket, tárgyi tudása, emelkedett szellemisége, alázata a népi kultúra iránt példamutató, amit mond, hiteles, személye meggyőző.

Bereczky Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgató-helyettese élményszerűen mutatta be a múzeum játékgyűjteményeit; Fülemüle Ágnes, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a magyar nemzeti viselet kialakulásról beszélt széles nemzetközi kitekintéssel, szenvedélyesen, elhivatottan, gazdagon illusztrálva mondandóját; Marx Mária zalaegerszegi muzeológus a keresztelő és környékének szokásairól és az ott használatos textíliákról beszélt. Kemendi Ágnes A megtalált színek című előadásában a fonalfestés titkaiba avatta be a hallgatóságot.

Többen felvetették, hogy az elhangzott előadások nagy részét érdemes volna nyomtatott formában is megjelentetni, hiszen oly kevés napjainkban a hiteles és értékes szakmai kiadvány.

 

Most is népszerűek voltak az árusításra kialakított kis standok, ahol ajándéktárgyakat, frissen megjelent könyveket – kiemelném, a csipkekészítésről szóló kiváló művet–, valamint Debreceni János vászon szőtteseit vásárolhattuk meg, megismerhettük Lőrincz Péter fonalait, szövőszékeit is, és most is jutott hely a csabai kolbásznak, és más helyi jellegzetességnek.

 

A rendezvényről összességében

A kiállítások nem mutattak egyenletes színvonalat, véleményem szerint ez elsősorban a zsűri szakmai felelőssége. A Munkácsy Múzeumban látható alkotások azt erősítették meg bennem, hogy a pályázati téma megválasztása nagyon felelősségteljes dolog, amely akár buktatókat is magában rejthet, ahogy rejtett is a mostani alkalommal. Ezt lehetett tapasztalni az amúgy igen sikeres, innovatív pályamunkák mellett.

 

A konferencián előadást tartók igen magasra állították a mércét, a legközelebbi ilyen szakmai tanácskozásnál is mértékadók lesznek. De megállapítottuk, hogy kevés volt a szőttessel kapcsolatos téma, örültünk volna még előadásoknak e tárgykörben.

 

Ezúton is köszönjük a Békéscsabán megismert és megszokott figyelmes vendéglátást, a finom házi süteményeket, melyeket a helyiek készítettek nagy szakértelemmel.

A szakmai kirándulás Szarvasra, majd az esti Pulyabál igazi élményekkel szolgált.

Váratlan és szokatlan problémák merültek fel azonban a három napos rendezvény során, amelyek olykor kényelmetlen helyzetet eredményeztek. A megnyitónak és a díjátadónak helyet adó terem szűk és alkalmatlan volt arra a feladatra, amire szánták, a kirándulásra biztosított buszokban nem volt elég ülőhely, a közös étkezéseknél is helyszűkében voltunk.

 

A Békéscsabai Országos Textiles Konferencia mindig a „kreatív nők nemes ünnepe”, fontos, hogy a minőséget sikerüljön olyan magas szinten tartani, ahogyan azt az előzőekben már megtapasztaltuk, és amit elismeréssel, örömmel fogadtunk.

 

Hubert Erzsébet
 
< Előző   Következő >