Az első magyar jelölés felkerült az UNESCO reprezentatív listájára

Mi az UNESCO szellemi örökség listájának szerepe?

A nemzetközi lista létrehozásával és közzé tételével az UNESCO világszinten is fel akarja hívni a figyelmet az úgynevezett szellemi kulturális örökség jelentőségére, a közösségek tudásának, ma is élő kulturális gyakorlatának óriási gazdagságára.

A reprezentatív listára először 2008 őszén lehetett jelöléseket benyújtani azoknak az UNESCO tagállamoknak, amelyek csatlakoztak a szellemi kulturális örökség megőrzéséért 2003-ban létrejött nemzetközi egyezményhez. Ennek célja a helyi és közösségi értékek megőrzése, a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése, modernizálódó világunkban a kis közösségek identitásának megerősítése, a nem tárgyiasult és gyakran kihalással fenyegetett szellemi értékek jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelme. Magyarország 2006-ban ratifikálta az UNESCO Egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséért című nemzetközi dokumentumot, amelyben az úgynevezett részes államok számára javaslatot tesznek minden olyan intézkedésre, amellyel az adott ország segíteni tudja a szellemi kulturális örökséget hordozó közösségeket, és széles körben ismertté teheti a szellemi értékek jelentőségét.

A nemzeti nyilvántartás létrehozása

Az egyezmény a szellemi örökségnek az oktatásba és a tudományos kutatásba történő beágyazása mellett a helyben található örökség-elemek számbavételét is javasolja. Ebből a célból jött létre Magyarországon A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke. A jegyzék célja, hogy nyilvántartsa, és széles körben hozzáférhetővé tegye mindazon szellemi értékeket, amelyeket a közösségek saját örökségükként tartanak számon és gyakorolnak napjainkban is. A nemzeti jegyzékre történő felvételre a közösségek tehetnek javaslatot, az előírásoknak megfelelő jelölő nyomtatvány és dokumentáció beküldésével. A beérkezett jelölések felvételéről a nemzeti bizottság javaslata alapján a mindenkori oktatási és kulturális miniszter hoz döntést. A nemzeti jegyzéken szereplő szellemi örökség elemek közül választják ki azt, amelyet Magyarország az UNESCO reprezentatív listájára évente egy alkalommal felterjeszthet.

Jelenleg a nemzeti jegyzék része a „Mohácsi busójárás” és a „Népművészet mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége”, azaz az 1953 óta ilyen kitüntetést kapott népművészeti előadók és alkotók (az ő tevékenységük hatása és öröksége, a díjat átható szellemiség, az általuk képviselt hagyományokat ápoló és átörökítő gyakorlatok) mind felkerültek e nemzeti nyilvántartásba, s a további díjazottak is évről évre annak részeivé válnak.

2009 folyamán több közösség nyújtotta be jelölését a nemzeti jegyzékre, melyek felvételéről éppen a napokban születik döntés.

Mi tartozik a szellemi kulturális örökség körébe?

A szellemi kulturális örökség (angolul intangible cultural heritage) fogalma az épített és természeti örökségtől való megkülönböztetésként az intangible szóval fejezi ki megfoghatatlan voltát, nem tárgyiasult jellegét. A szellemi kulturális örökség hagyományos és élő egyszerre, folyamatosan újraalkotott és szóban továbbadott. A szellemi kulturális tevékenység soha nem statikus, hanem egy olyan tudás, mely generációról generációra való vándorlás során alakul ki és létezik tovább. A szellemi kulturális örökség a közösségekben él, annak tagjai az örökség gyakorlói és hordozói, egyben ők a megőrzés letéteményesei is. Ebben az esetben tehát nem helyszínekről, rögzült vagy élettelen tárgyi emlékekről, hanem a mindennapokban élő közösségi megnyilvánulásokról van szó.

A szellemi kulturális örökség lehet szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint az ezekkel összefüggő eszköz, készítmény és kulturális színhely –, amelyet a közösségek kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség, amelyet a közösségek állandóan újrateremtenek, közös identitást és folytonosság érzést nyújt számukra.

A szellemi kulturális örökség többek között az alábbi területeken nyilvánul meg:

a) szóbeli hagyományok és kifejezési formák,

b) előadóművészetek,

c) társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események,

 d) a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok,

e) hagyományos kézművesség.

A magyar nyelvterületen számos hasonló, nagy hagyománnyal rendelkező, vagy újra felfedezett és ismét élővé vált szellemi örökséget ismerünk. Gondolhatunk például a jellegzetes stílust kialakító és azt ma is hordozó régiók, közösségek népművészetére, vagy híres kézműves központokra, különleges tárgykészítő technológiákra, továbbá a közösséget megmozgató szokásokra, ünnepi alkalmakra, vagy közösen végzett rituális gyakorlatokra, folklór jellegű tevékenységekre.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a jegyzék és az egyezmény célja nem fesztiválok, és rendezvények megőrzése, hanem a közösségben megélt örökségek védelme. A ma elszaporodott fesztiválok ugyan szolgálhatják a szellemi örökség igényesen színvonalas bemutatását, az érdeklődő tömegek számára történő megismertetését, azaz a megőrzés és hozzáférhetőség eszközei lehetnek, de magát a közösségi kulturális gyakorlatot nem helyettesítik, nem képviselik önmagukban.

Mit tehet a közösség, az alkotó egyén, a szakember a helyi örökség megőrzéséért?

A helyi, közösségi kulturális örökség jelentőségének tudatosításáért, az örökség-elemek számbavételéért, helyi nyilvántartások készítéséért, a közösségi tudás dokumentálásáért, archiválásáért, hozzáférhetővé tevéséért, közösségen belüli továbbadásáért, helyi tantervek elkészítéséért az érintett közösségek, az alkotó egyének, a szakmai szervezetek, civilek és a tudományos szféra, a közművelődés tagjai és nem utolsó sorban a közösségek hivatalos vezetői együttműködve, összefogás útján kell, hogy tegyen, ki-ki a maga területén végezve feladatát.

Ezt a munkát igyekszik segíteni egy most kialakuló szakmai hálózat, amelynek tagja minden felsorolt, helyben dolgozó és működő kulturális szakember lehet, akiknek feladata lesz az egyes közösségekhez, földrajzi területekhez kapcsolódó örökségvédelemben való közvetlen részvétel:

-          a helyi örökség feltérképezésének, számbavételének, a megőrzési stratégiák kidolgozásának előmozdítása,

-          a megőrzés megvalósításában való aktív szakmai részvétel,

-          a nemzeti jegyzékre történő jelölések ösztönzése, szakmai irányítása,

-          a szellemi kulturális örökség helyi szintű tudatosítása, elismertetése,

-          az adott kulturális örökséget beépítő helyi oktatási programok elkészítésének ösztönzése, kidolgozása.

A hálózat tagjait továbbképzések, előadások, kiadványok segítségével tájékoztatjuk, látjuk el a legfrisebb információkkal. Számukra internetes fórum készül, ahol kicserélhetik tapasztalataikat, feltehetik aktuális kérdéseiket. A szakmai hálózathoz önkéntesen lehet csatlakozni, s alapját már meglévő, országos hálózattal rendelkező közművelődési, hagyományőrző, népművészeti, honismereti és más szervezetek tagjai jelentik majd.

Hogyan segítik a hazai megőrzés és védelem szakmai megvalósítását?

Az egyezmény végrehajtását koordináló Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából 2009 áprilisától a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezeti egységeként létrejött a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság. Munkatársai dr. Csonka-Takács Eszter néprajzkutató és Havay Viktória néprajzos, gyakorló népdalénekes.

Az igazgatóság feladata a szellemi örökség UNESCO egyezményének hazai szakmai megvalósítása és az ezzel kapcsolatos feladatok koordinálása. Olyan operatív szakmai szervezetként működik, amely összehangolja a szellemi kulturális örökséghez és elsősorban annak hatékony megőrzéséhez kapcsolódó tevékenységeket és programokat, továbbá összefogja az ezek megvalósításában részt vevő intézményeket és szervezeteket, illetve ösztönzi, elősegíti és koordinálja a szellemi kulturális örökség megőrzésével és védelmével kapcsolatos további, megvalósításra váró teendőket. Biztosítja a szellemi kulturális örökség promócióját a folyamatos és széles körű tájékoztatás révén, valamint nyilvánossá teszi az egyezményből következő hazai feladatokat és a megvalósulás folyamatának eredményeit, hivatalos dokumentumait.

Ennek szellemében feladatai közé tartozik a készülő nemzeti jegyzék gondozása, szakmai hálózat kiépítése, szellemi kulturális örökség honlap üzemeltetése, oktatási anyagok tervezése, ismertetők készítése, konferenciák, továbbképzések szervezése és a szellemi örökségüket megőrizni kívánó közösségekkel való kapcsolattartás.

A szellemi kulturális örökséggel kapcsolatos további információk, a nemzeti jegyzékre történő jelöléshez szükséges dokumentumok, a nemzeti jegyzék adatbázisa, a szakmai hálózathoz csatlakozás doukmentuma, a tagok nyilvántartása és további segédanyagok megtatlálhatók a www.szellemiorokseg.hu oldalon.

Dr. Csonka-Takács Eszter igazgató

Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság