magában foglalja a gyermekek jelmezversenyét, a maszkfaragók és más kézművesek bemutatóját, a csónakos busók érkezését a Dunán keresztül, hogy azután a többiekkel együtt felvonuljanak a városon keresztül, feldíszített lovas szekereikkel és kitalált, motorizált járműveikkel. A busójárás fő eseménye a telet szimbolizáló koporsó elégetése a főtéren lévő máglyán, a farsang lezárásaként húshagyó kedden. Hat napon keresztül mulatság, zene és tánc jellemzi a város minden részét. A hagyományt eredetileg a mohácsi horvát kisebbség, a sokacok gyakorolták, rituális, termékenységvarászló, gonoszűző, házról házra járó szokásként, de mára az egész város magáénak érzi, részt vesz benne busóként, táncosként, zenészként, kézművesként, vagy csak egyszerűen nézőként, aktív résztvevőként. A busó mintegy általános emblémája lett a városnak.

A busójárás több mint társadalmi esemény: a városhoz, egy társadalmi csoporthoz, a saját busócsoporthoz való tartozás megnyilvánulási formája. Lehetőséget ad a közösség keretein belül való egyéni önkifejezésre. Az ünnep és a kézművesség megőrződött az önszerveződő busócsoportok által: ma 25 önálló identitással és elnevezéssel rendelkező csoport alkotja a közel 500 fős busótársadalmat. A karneváli, turisztikai elemek mellett e csoportok élik a saját busó-létüket, eljárnak házról-házra, felelevenítenek régi szokásokat, visszatérnek a hagyományos viselethez, eszközökhöz, s egész éven át közösségként működnek. A rituális szokások és a hagyományok átadása e busócsoportokon belül kezdődik a fiatalabb generációk és a gyermekek számára.