Mesébe illő helyszín az orfűi malom környéke.

Az erdő szélén, egy tisztáson, a csörgedező patakot hallgathatjuk, amint állunk a négy épület előtt. Idilli csend van, olykor madárhangok, az erdő kicsiny lakóinak avarzörgetése töri meg azt a csendet, amiről manapság egy városi ember csak álmodni tud.

Már akkor gyakran jártam oda, amikor a „kezdő csapat” birtokba vette azt az akkor igen romos épületegyüttest, amit tán el sem tudnánk képzelni most, amikor a szépen rendbe hozott házakat látjuk. Pedig ahhoz aztán kellett lelkesedés, kellett kitartás és kellett, hogy egymást is tiszteljék és becsüljék azok ott tizenöten, akiket a fa szeretete kötött össze. Álljon itt a nevük, akik nélkül a mai Orfűi Kézműves Egyesület nem létezhetne.

Bednár László, Freunk János, Frey György, Hajda György Zsigmond, Helyes Károly, Hujder Vendel, Kerényi Gábor, Lantos Gyula, Magyar Gyula, Pálinkás György, Pozsár János, Salga István, Szentkereszti István, Szathmáry László, Tóth Árpád.

Akkor ők 1982-ben magukat Orfűi Faragók Baráti Társaságának hívták. Nevük fedte is a valóságot, mert faragtak is, és igaz jó barátságban voltak olyannyira, hogy nem csak ők jártak össze a közös cél okán, hanem családjaik is együtt töltöttek hétvégeket, volt, hogy heteket is az orfűi malomban. Az asszonyok főztek finomakat, vigyázták a seregnyi gyereket, akik játszadoztak körülöttük. Olyan irigylésre méltó közösség volt, szívesen ment ki az ember közéjük egy beszélgetésre és kíváncsian szemlélte, miképpen alakul az a rom egy lakható közösségi színtérré. Csattogtak a fejszék, sziszegtek a fűrészek, csendben mélyedtek a vésők a fába. Béke volt. Ha az akkori képeket nézegetjük, nem csupán a házak állagában vehetjük észre a mával szemben állított különbséget. A hajak, szakállak színe is kivilágosodott azóta. De annál nagyobb baj, hogy többüknek már csak emlékét őrizhetjük.

Tudjuk jól, akik ismerjük a magányos kézművesek életformáját, hogy bármennyire megkívánja az alkotómunka a csendet, az egyedüllétet, mégis vágyunk arra, sőt létszükségletként igényeljük a csapatmunkát, az együttlétet is. Erővel, lendülettel töltekezhetünk belőle.

Nem csak a házak szépültek meg új tetőikkel, tornáccal, de padok, asztalok, lócák, ágyak készültek bentre, asztalok, padok kintre is. A malomban őrölt lisztből a felújított kemencében sült kenyereknek fára akasztható tartó, gólyalábak – kicsik, nagyok – a patakba fahalacskák, az ügyesedést szolgáló „pecázáshoz”, a kiállításhoz egyedi installáció…mind-mind e csapat faműves keze munkáját dicséri.

Idilli élet volt az akkor. Nem hinném, hogy csak az időben eltávolodás érezteti ezt velünk.

A sok munka mellett jutott idő a beszélgetésre, jutott idő körbeülni az asztalokat a finom étel, némi ital elfogyasztása okán és odafigyelni egymásra.

Lehetséges, hogy már nem csak én és mi, a kívülállók tekintünk sóvárgó nosztalgiával ezekre az időszakokra, az akkori érzésekre.

Kerényi Gábor, az egykori fafaragók vezetője, sajnos ma már nincs közöttünk, mint sokan az alapítók közül. Az emlékeikre ültetett fák, a csonkig égett gyertyák, és persze a sok közös élmény tovább él minden orfűi kézművesben.

1998-ban aztán jött egy nagy fordulat e társaság életében: gondoltak egy merészet és hivatalos formába öntötték közösségüket, egyesületté alakultak, bejegyeztetve az Orfűi Kézműves Egyesületet a cégbírósági lajstromba.

Adóbevallás, könyvelés, pályázatok írása, megvalósítása. Úgy gondolná az ember, hogy ezzel a lehetőségei is megnőnek, de a másik oldalon nagy veszélyt jelent, hogy elvonja az alkotót a mesterségétől. Kevesebb idő jut faragásra, együttlétre, mert valakinek, valakiknek menni, futni kell az „ügyeket” intézni. Közben, apródonként tán észre sem veszi az ember, de így, 23 és 10 évre visszatekintve bizony az orfűi faragók életformáját szemlélve látható, érezhető mit tett velük, velünk ez az elbürokratizálódott világ.

A lehetőségek kiszélesedése helyett Orfűn is – láthatóan – a szűkülés figyelhető meg.

Hiszen a malmot vállalkozó működteti, mint ahogyan a kis domboldalba vájt büfét is, a kemenceházban is ilyesformán sül a kenyér.

A szorgos kézműveseknek a középső épület maradt meg és a pajta a szerszámoknak, fűrészeknek.

Gondoltak hát ismét egy nagyot: merészen nagy fába vágták a fejszéjüket. Pályázatok segítségével, nagy nehézségekkel, sok előre nem látható küzdelem árán a padlásból szálláshelyeket alakítottak ki és egy kiállítóteret hoztak létre az addigi két hálószobából, ahol mindig valami érdekesség várja a hozzájuk látogatót. Korszerűsítették a konyhát, ami a hosszúra nyúló beszélgetések színhelye változatlanul. Barátságos, otthonos, hiszen a körbepillantó ember mindenhol valami szépségre akad a szemével. Egy tálasra, lélekmadárra, sótartóra a falon, fatálakra, egyebekre.

Amióta 1998-ban egyesületté váltak, első, majd második elnökükkel Hajda György Zsigmonddal, később Kőhidi Péterrel az élükön, már nem csak faragók tartoznak az egyesületbe. Csatlakozott népi iparművész, farestaurátor, asztalos, fazekas, kosárfonó, bőrműves, gyékényfonó, viseletkészítő, nyerges, szíjkészítő, mérnök, pedagógus, és diák is hozzájuk. Az Orfűi Önkormányzattal szoros fúzióban működnek együtt.

Céljaikat a következőképpen fogalmazták meg:

-                           A kézműves hagyományok – különös figyelemmel a famegmunkáló tevékenységre – felkutatása, megismerése és megismertetése, megőrzése, ápolása, élő műhelyek kialakítása, a szabadidő kulturált, közösségi eltöltése.

-                           A kézműves mesterségek szerszámainak gyűjtése, ezekből gyűjtemény létrehozása és bemutatása, használatuk elsajátítása, a hagyományos technikák megismerése, megőrzése és továbbadása az ifjúságnak.

-                           A kézműves kultúra tudományos igényű kutatása, dokumentálása, rendszerezése és bemutatása. Együttműködés múzeumokkal, oktatási és tudományos intézményekkel.

-                           A kézművesség fellelhető értékeinek gyűjtése, restaurálása, bemutatása. A kézműves társadalom életvitelének, szokásainak, ünnepeinek megismerése és megismertetése. A céhhagyományok megismerése, bemutatása és értékeinek átmentése mind a jelen érdeklődők, mind az utókor számára.

-                           Szakkörök, szakmai bemutatók szervezése, alkotótelep kialakítása, új értékek teremtése.

Programjaik ingyenesek vagy önköltségesek.

Náluk számos régi mesterséggel találkozhatnak: mint például a fazekasság, fafaragás, kosárfonás, nemezelés, bőrözés, gyertyamerítés, gyöngyfűzés és -szövés, rafiaszövés, csuhé- vagy gyékényfonás. A faesztergályozást, mint régen, lábhajtással végzik. Mindez Orfűn megtekinthető, s  mi több, kipróbálható gyereknek és felnőttnek egyaránt. Évről évre folyamatosan bővül azoknak a száma, akik a foglalkozásaikon, táboraikon részt vesznek. Jó kicsit kiszakadni a városi lét megszokottságából, a tisztalevegőjű, festői környezetben átérezve dédapáink életmódját, a kemencében sült kenyérre várva kézműveskedni egy kicsit.

Egy fővárosi volt táborlakó visszajelzéséből is kitűnik mindez:

„Szerencsére sokan látogatnak el az orfűi malomhoz manapság is, hogy a nyári nap hevében a lombok alatti hűsben lelkes izgalommal figyeljék, hogyan születik meg akár saját kezük munkájának gyümölcseként egy kézzel faragott szék, ahogy nagyapáink is csinálták, vagy éppen a patak vizében ázó vesszőből fonnak kosarat.

Van, aki csak kirándulni jön. S miközben a vízi malomban őrölt lisztből, a kemencében sülő friss cipóra vár, végig járja az éppen aktuális kiállítást, vagy elbámészkodik a fafaragók, kosárfonók serény munkáján, s ha kedvet kap, szívesen fogadják. Csatlakozhat és kipróbálhatja önmagát, s megismerkedhet a természetes anyagokkal, használatukkal, megmunkálásuk rejtelmeivel, s a belőlük készült mindennapi használati tárgyak történetével is.

Az itt eltöltött néhány óra vagy akár több hét is maradandó élmény jelent. Az Orfűi Kézműves Egyesület tagjainak hagyományőrző törekvései, szívvel-lélekkel végzett odaadó munkájuk mind azt szolgálják, hogy az ember úgy érezze magát, mintha időutazást tenne a múlt békés, nyugodt, értékekkel teli világában.”

(Székely Réka Budapestről, a kosárfonó és fazekas tábor résztvevője)

                                                                   Horváth Ágota

Jelenleg a vezetőség:

Elnök: Juhász András

Elnökhelyettes: Tóth Árpád

Titkár: Egerszegi Andrea

Művészeti vezető: Hajda Gy. Zsigmond