Eigenbrotné Éva Andreával és három nagylányával nagyon kellemes vasárnap délutánt töltöttünk Gyulajon, sokat nevettünk, jókedvre derítettek bennünket vendéglátóink,

Gyulaj gazdag néphagyományokkal rendelkezett, megtartó erőt jelentett, hazahozta a szülőfalujába Nemes Lászlót és Nemes Lászlóné Marikát is. Mindketten pedagógusként dolgoztak. Hazatérésük után elhatározták, hogy mindent megtesznek a falu fejlődéséért. A munkában szövetségesük volt Müller Márton, az akkori polgármester is, aki minden segítséget megadott a pedagógus házaspárnak. Marika azzal kezdte munkáját, hogy a templomban meghallgatta az éneklő asszonyokat, majd felkérte őket, hogy jöjjenek el énekelni a most alakuló népdalkörbe. A jó hangú, vidám hangulatú csoportot a falu iránti szeretet, az elődök által is vallott értékek megbecsülése, a vidám hangulat kötötte egybe sokáig. Rendszeres szereplői voltak a Cinegemadár népdaléneklési versenyeknek. Kölcsönösen jó kapcsolatot ápoltak a Bonyhádon élő nyugdíjasok szervezetével. Gyűjtötték a népdalokat, a summás dalokat és a hétköznapi, illetve ünnepnapi szokásokat. Marika a padlások rejtekén kutatta, szedte össze a ma meglévő „múzeum” tárgyait. Birtokba vették az egyik régi falusi házat, amely egy felújítás során visszanyerte eredeti alakját. Három szobában helyezték el az összegyűjtött tárgyakat. Így alakítottak ki egy lakószobát eredeti bútorokkal, egy konyhát a kenyérsütés eszközeivel, a harmadik szobában a kenderfeldolgozás eszközeit helyezték el a viseletek mellett. Nemes László iskolaigazgatóként és polgármesterként is sokat tett a faluért, megépült a Gyulajt Szakállyal összekötő út, felújították az iskola épületeit, bővítették az öregotthont, bevezették a gázt a faluba.

Mindketten híven teljesítették vállalásukat, hozzájárultak a falu fejlődéséhez.

Istovics Annus néni is a kórus tagja volt. Emlékeiben elevenen él a szép adventi esték hangulata, amikor a széles Magyar utcán ballagtak végig és közben énekeltek, éjféli misére indultak.  Már az ajtóban elkezdtek énekelni, énekszóval léptek be a templomba….

A karácsony előtti kilencedet december 16-án kezdték, mindenki tudta, hogy menni kell, minden este másik háznál gyűltek össze, legtöbbször kinyitottak még egy ajtót, mert nem fértek el egy szobában. A házigazdák nagy megtiszteltetésnek vették, ha részesei lehettek a Szálláskereső kilencednek. Tisztelettel köszöntötték az érkezőket.

Felhangzott a bevezető ima:

Nyisd meg uram ajtaidat, szent dicséretedre

Tisztítsd meg a szívünket, minden hiú és vétkes gondolattól

Hogy teljes tisztelettel és figyelemmel és áhítattal tarthassuk meg ezen imádási órát

Hogy könyörgéseink meghallgatásra találjanak szent színed előtt.

Ezután következett a Szálláskeresés:

Szállást keres a szent család,
de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja
ki égnek s földnek az ura.

Az idő is későre jár,
a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,
fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll,
Ha betér az égi Király.

Annus néni testvére vitte a Szent Családot ábrázoló képet, amelyet megcsókolt, mielőtt átadta a befogadó családnak:

Legalább ti jó emberek fogadjátok a kisdedet

Házatokra boldogság száll, ha betér az égi király.

A háziasszony így fogadta:

Ne sírj tovább Szűz Mária

Ne menjetek ma máshova

Szállásunkat mi megosztjuk

Kis Jézuskát befogadjuk.

Majd a következő szavak kíséretében nyújtotta át:

Elhoztam hozzátok a Szent család képét

Szűz anyát méhének áldott gyümölcsével

És jegyesét Szent Józsefet

Áldásuk tér be a házba

remélem szívesen adtok neki szállást

A két gazda átvette, megcsókolta a képet, majd a fenyőágakat tartalmazó vázához helyezték.

Régen nem díszítették fel a fenyőágat, az utóbbi időkben azonban már igen. Az asztalon négy pohárban egy- egy gyertya égett, a poharak köré kis fenyőkoszorút fontak.

Ó, Üdvözlégy Mária,

Ó, de boldog vagyok,

Hogy Szent családot hajlékomba tisztelhetem

És neki szállást adhatok.

Köszöntjük a Szent családot

Mer megáldja a világot

Szent család légy örömünk

Jóban, bajban légy velünk

áldd meg minden ügyeinket

Békében óvd nemzetünket,

Szent család légy örömünk

Jóban-bajban légy velünk

Családoknak ékessége

Áldj meg minket

Hozzánk térj be

Szent család légy örömünk

Jóban-bajban légy velünk.

Ezután füzetbéli imák következetek, imádkoztak a betegekért, a halottaikért, a nemzetért, és ha valakinek valami óhaja volt, azért is. Hét órára vagy az éjféli mise kezdetére fejezték be az imádságot, hogy azután közösen elmehessenek a templomba, a kép az utolsó háznál maradt.

Hálát adunk tenéked

édes istenünk

Szent ájtatosságunkat

 már be végeztük

Ó a csendes éjszakát

Vigasztaljad szívünk álmát

Őrangyalunk az éjjel

Reánk vigyázzon

Hogy a gonosz hatalma

 nekünk ne ártson.

Ó a csendes éjszakát

Vigasztald szívünk álmát

A holnapi napra,

hogy felvirradjunk

Új szívvel Isten téged,

Buzgón imádjunk

Ó csendes éjszakát ,

vigasztald szívünk álmát.

Hétköznap „estésen” voltak öltözködve, csak az éjféli misére vették fel az ünneplőt. A szövetkabátra beliner kendőt terítettek. Fejős Mariska néni babakészítőnek a babái olyan hűen tükrözik a gyulaji viseletet, hogy a szemlélők ráismertek a falu egy-egy lakójára.

Az éjféli misén mindig felhangzott a gyönyörű ének:

Midőn a szűz bepólyázta

Gyermekét, gyermekét

Örömében így kezdi el énekét

Aludjál el én gyönyörű magzatom, virágom

Gyöngyaranyom szép violám Jézusom

Nem alhatok édesanyám jaj,jaj jaj,

Mert érkezett a szívemre baj, baj, baj

Mi bajod van én gyönyörű magzatom, virágom

Gyöngyaranyom, szép violám Jézusom

Látod anyám az egeket elhagytam, elhagytam

És egy rongyos istállóba szállottam

Mai napon a városba fáradtam, fáradtam

Szállást nekem szép magzatom nem kaptam

Nincs palotám, selyem dunyhám, vánkosom

Vánkosom szegény a te édesanyád Jézusom

Pásztorok is hozzád jöttek, csillagom, virágom,

Fogadd e l a köszöntésünk, Jézusom

Legyen ezért az Istennek dicsőség, dicsőség

Nekünk pedig embereknek, békesség.

A templomban egy kis deszka jászolban, szalmán feküdt Jézuska. A régi kis jászol ma is megtalálható a Lourdes-i Mária oltárnál. A jászolnál  közösen énekelték:

Köszöntünk édes Jézusunk

Az égi angyalokkal

Eléd imádva borulunk

A jámbor pásztorokkal

Kitárjuk szíveinket,

fogadd el kincseinket

Ó édes Jézus, légy velünk

Te légy örökre mindenünk

Barmok közt nyugszol csendesen

Hideg kis jászolodban,

Nem véd a széltől semmi sem,

Szenvedsz már kiskorodban

Ó mennyire szeretted a

bűnbe esett népet

Hála néked, hála dal

Üdvünk reménye csak Te vagy….

A karácsonyi készülődés

Gyulajon megtartották a karácsony előtti böjtöt, amelyet karácsony büttyeként emlegettek.

Nagyon egyszerű étkeket ettek, húsmentesen étkeztek, babot, lencsét, üres levest fogyasztottak (a vízbe egy kis fokhagymát és törött borsot tettek). Kelendő volt még az aszalék, amelyet megfőztek és kihűtve fogyasztottak. Gyümölcséréskor aszaltak. A verecsenre (Annuska néni édesapja fűzfavesszőből fonta ezt az aszaló alkalmatosságot és deszkából készítette az oldalát) helyezték a gyümölcsöket, a kenyérsütés után a kemencébe tolták, ekkor már nem volt heve a kemencének, az aszalást a napon fejezték be, a kész aszalékot vászonzacskóban tárolták. Szent este a vacsora is kihűlt aszalék volt, méz is került az asztalra és egy kis torma, a tormát mézbe mártották, úgy fogyasztottak belőle egy keveset. Az éjféli mise előtt nem ettek, volt olyan, aki utána kocsonyát fogyasztott pereccel, vagyis lukas kaláccsal. A karácsonyi ebéd viszont annál gazdagabb volt. A finom tyúkhúslevest a főtt hús követte tormával, majd pörkölt galuskával, gombócos káposzta, disznópecsenye és fasírt következett. Az ebéd végén került az asztalra a hosszúkalács, mákos és diós töltelékkel, ezt mindig párosával sütötték.

A lukaskalács mindig elmaradhatatlan étele volt az ünnepeknek. Annyi kőtt tésztát készítettek, hogy elkészült belőle a hosszú kalács, a perec és a kőtt Ádám és Éva figura, amelyet a karácsonyfa alá helyeztek. Ádám fejét kalap díszítette, Éva szoknyában volt, a melleket megformázták és egy szem borssal díszítették. A szemet, a szájat is fűszerekből rakták ki.

A karácsonyfát az erdőből hozták, onnan került közvetlenül a szobába. Egy fazékba vizes földet helyeztek, ebbe ültették a gyökeres növényt. A fazekat vászon szalvétával körbekötötték, majd a lakószobában helyezték el, ilyenkor a tálaló szekrényről levették a polcot, vászonterítővel leterítették, arra helyezték a „fácskát”Júdáspénzzel, ezüst és arany dióval díszítették, aszalék és pattogatott kukorica is került rá.

Este mindannyian, öregek és fiatalok, elhelyezkedtek a fa körül, az édesapa érkezését várták, aki a kezében egy szénacsomóval lépett a szobába. Az apa köszöntője így hangzott:

Dicsértessék a Jézus Krisztus

Hála Isten, hogy megértük

Szent karácsony estéjét

Adja az Úr Jézus Krisztus

Hogy még többször is megérhessük,

Ne ilyen búbánattal, örvendetesebb napokkal

Kívánom az én drága kedves családomnak

Adjál Úr Jézus Krisztus

Boldog karácsonyt békességben letöltött ünnepeket

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

A szénaköteget letette az asztal alá a kukorica mellé. Aprószentekig nem volt szabad kisöpörniük a szobát, utána az összesöpört szemetet a gyümölcsfák alá szórták. A szénát a lovak és a marhák, a kukoricát a baromfi és a lovak kapták.

Ajándékként a nagylányok imakönyvet és rózsafűzért kaptak. A legnagyobb ajándék a szeretet volt. A Mennyből az angyalt és a Kis Jézus megszületett örvendjünk kezdetű dalt énekelték, és imádkoztak

Mindketten nagyon sok szép régi hagyományról meséltek, reggelig elhallgattuk volna. Annus néni most is énekekkel és imával tölti napjait, befejezésül álljon itt egyik szeretett éneke, mindannyiunknak szóló karácsonyi üzenetként:

Békefejedelme

szentséges Istenünk

Úr Jézus szent szíve

Békéért esdeklünk

Békét adj szívünknek

Békét családunknak

Békét nemzetünknek

Békét a világnak

Szűz Mária szíve

Béke példaképe

Fiad szent szívénél

Közbejárónk légy te

Békét adj szívünknek

Békét családunknak

Békét nemzetünknek

Békét a világnak

Csík Mária