Bánszky Pál 80 éves
10 éves a tokaji csipke- és viselettábor

A születésnap mindig az idő múlását jelenti. A gyermek mindig idősebb szeretne lenni, a felnőtt pedig visszafogná az idő kerekét. Ahogy idősödünk, egyre pergőbbek a napok, egyre rövidebbnek érezzük a huszonnégy órát. A születésnap mindig visszaemlékezésre is inspirál bennünket, hiszen x időt, évfordulót ünneplünk, kitüntetetten a kerek számokat.

Nemrégiben a tokaji csipke- és viselettábor 10. évét ünnepelhettük és nem utolsó sorban fő védnökének, Bánszky Pálnak a 80. születésnapját.

Ismeretségünk a hetvenes évekre nyúlik vissza, akkoriban úgy ismertem meg, mint a Népművelési Intézet munkatársát, az amatőr fafaragó mozgalom fő támogatóját, zsűriző szakemberét. Komárom megyében akkor kezdett virágozni a fafaragó mozgalom, egyik első szakköre éppen Szőnyben alakult, melynek születésénél én is bábáskodtam. A fások szép eredményeit tapasztalva az intézet lelkes munkatársai a textileseket is megújulásra bíztatták egy országos tanfolyam szervezésével. Ezen az országos textiles képzésen lett Bánszky Pál a művészettörténet tanárom. Görcsös diák voltam, épp ezért ezeket az éveket kizárólag a tanár-diák kapcsolat jellemezte. Bánszky Pál igazi személyiségét az alkotótáborokban ismertem meg. Szívesen emlékszem a hédervári alkotótáborokra, a bécsi, firenzei szakmai utakra, a nagy beszélgetésekre, a bíztató szavakra, amelyek az alkotói felnőtté válásomban segítettek.

Az idő egyre jobban igazolta, hogy neki is (és nekem is) mindig a másik a fontos, nem önmagunk. Szeretünk örülni a másik örömének, felfedezni az értékeket, továbbadni, átmenteni a jövő számára.

Ő mindezt magas fokon tette, teszi a mai napig, számtalan kitüntetés, díj bizonyítja munkásságát. Az évek múlásával egyre több jogcímet tudunk a díjak mellé felsorolni. „Dr. Bánszky Pál művészettörténésznek, a kecskeméti Naiv Művészeti Múzeum nyugalmazott igazgatójának, életművéért, az amatőr képző- és iparművészet, a naiv művészet és a tárgyi népművészet területén végzett kimagaslóan értékes munkásságáért” hangzott el a legfrissebb elismerés a Magyar Örökség Díj átadásakor.

Nem is a díj volt számára a legfontosabb, hanem az a rendezvény, amit a szintén díjazott Csík zenekarral, Balázs János (posztumusz) cigány naív festő munkáival saját városában, Kecskeméten,  kedves múzeumában, a Magyar Naív Művészek Múzeuma időszaki kiállítótermében a díjazás apropóján megvalósíthatott.

Felejthetetlen élményem marad az a büszkeséget tükröző múzeumvezetés, amelyet a Naív Művészek Múzeumában átélhettem. Csillogó szemmel és nagy-nagy emberszeretettel átitatottak voltak szavai. Minden bemutatott alkotó személyes ismerőse, lelki társa, szinte gyermekeiként szereti őket, érti meg alkotni akarásukat és fedezi fel munkáikban az őstudást. Számtalan kiadványában, ami a „vadvirágokról” szól, megérthetjük ezen egyszerű, alkotni vágyó emberek indíttatását, egyéni látásmódját és a szépséget, ami sokszor gyermeki bájjal társul vagy éppen riasztó hatással van a szemlélőre. Örsi Imre időszaki kiállításán minden kiállított darabról volt egy személyes története, amelyek által kirajzolódott az alkotó egész élettörténete. Meleg szeretettel beszélt minden alkotóról, akik szintén hasonló érzésekkel viseltetnek iránta.

Bánszky Pál másik meghatározó eleme a Tokaji Alkotótábor, amelynek kezdetektől részese, majd irányítója a mai napig. A képző- és iparművészeti, fafaragó táborok mellett 10 éve rendezi meg a csipke- és viselettábort. Abban a szerencsében lehet pár éve részem, hogy ott lehetek ezekben a textiles táborokban. Ragyogó alkotóközösség és a hely szelleme minden résztvevőre nagy hatással van. Pali bá (bár ő kortalan, csak én öregedtem…) egyedüli férfiként a kis alkotócsapatban, nehezen fogadta el a nőies textileket, de az elmúlt 10 év alkotó munkája kivívta az ő elismerését is. Születésnapjára (a humor kedvéért) egy csipkekakast is kapott! Büszke is az őt körülvevő alkotó asszonykoszorúra.

Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig vegye körül szeretetünk, legyen sokáig ereje tenni önmagáért és az arra érdemesnek tartottakért, tartsa meg a jó Isten sokáig körünkben és Weöres Sándor soraival szólva érjen el mindent, ami emberileg elérhető:

„Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó
tudásnak tevékennyé ébresztése…
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára
meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető.”

Életrajzi adatok: www.artportal.hu

Nyikus Anna