Beszélgetés Kállai Irénnel, a berettyóújfalui Bihari Múzeum igazgatójával, a Bihari Népművészeti Egyesület titkárával, az egyesület által meghirdetett pályázat kapcsán.

Az általatok meghirdetett pályázat országosan az egyetlen ebben a textil műfajban. Címében rendkívül szellemesen utal a szűr sokak által ismert hagyományos szerepére a párválasztás során, valamint jelzi azt is, ha a szűr jó, „kitesszük”, vagyis kiállításon bemutatjuk.

Igen, szerettünk volna egy figyelemfelkeltő címet a pályázatnak. Azt hiszem, ez sikerült is. Sok fiatalnak még ismerős a mondás, hogy kiteszik a szűrét, de hogy ez a mondás honnan ered, azt már nem tudják. A múzeumban rendezett kiállításra látogató csoportoknak (főleg az ifjúságnak) természetesen megfejtettük a rejtélyt.

Hogyan is kezdődött… egy kissé messziről indulok. A múzeum 2001-ben költözött át jelenlegi épületébe az egykori Községháza emeletére. Az állandó kiállítás két ütemben 2003–2004-ben készült el. Az első ütemben a régészeti kiállítás és két helytörténeti terem. Adódott az ötlet, hogy mivel állandó néprajzi kiállítás nincsen, néprajzi időszaki kiállításokat kellene rendezni. Az első ilyen kiállítást „Pásztorélet és népi vadfogás a Tiszántúlon” címmel Dr. Vajda Mária rendezte az időszaki kiállítóteremben. Egy másik, később állandó kiállításnak helyet adó teremben 2003. május 22-én a Város Napja alkalmából „Gubától a szűrig” – Bihari viseletek I. címmel nyílt kiállítás a Bihari Múzeum gyűjteményi anyagából. Ehhez a kiállításhoz kapcsolódott a Bihari Népművészeti Egyesület egy napos szakmai napja, konferenciája. Az alcímben szereplő I. szám nem véletlen. Az egyesülettel konferencia sorozatot szerettünk volna, a jellegzetes bihari viseletekről. Második alkalommal 2004-ben már a múzeum időszaki kiállító termében „Mégis bunda a bunda…” – Bihari viseletek II. címmel nyílt kiállítás.  Természetesen, a konferencia előadásai is a kisbundák, szűcsmunkák szűcshímzések témáról szóltak.  A 2005-ös évben „Kitettük a szűrét” – Bihari viseletek III. címmel a Bihari Népművészeti Egyesület által meghirdetett, a fenti címmel fémjelzett I. Országos Szűrrátét pályázat díjazott alkotásait láthatták az érdeklődők májustól októberig a Bihari Múzeum időszaki kiállítótermében.

Kik jelentkeztek a pályázati kiírás első évében, milyen témákban, kategóriákban, hogyan változott ez az évek során?

Országosan hirdettük meg a pályázatot, eljuttattuk valamennyi népművészeti egyesülethez. Szomorú tény, hogy nagyon kevesen foglalkoznak manapság ezzel a szakmával, művészettel, ők is jórészt az észak-alföldi régióban, illetve Hajdú-Bihar megyében élnek, mert a szűrrátét készítés itteni specifikum, mi úgy is szoktuk mondani: bihari specifikum. Nem véletlen, hogy egyesületünk logójában is egy szűrrátétes szegfű motívum található.

A pályázat meghirdetésével a célunk az volt, hogy felkutassuk a szűrrátét készítőket, munkáikat megismertessük a nagyközönséggel, számukra bemutatkozási és megmérettetési lehetőséget biztosítsunk. Mindhárom eddigi kiírásban fontos szempont volt, hogy hogyan lehet átmenteni a szűrkészítők, a szűrrátét készítők tudását a 21. század lakástextíliáiba, viseleteibe, használati tárgyaiba.  Éppen ezért három kategóriában lehet jelentkezni – lakástextil, viselet és egyéb, használati tárgyak kategóriákban maximum 3-5 db tárggyal, vagy kollekcióval. Pályázhatnak egyéni alkotók, népművészek, népi iparművészek, kézművesek, tanulói alkotói csoportok.

Kezdetben azok a számunkra is jól ismert alkotók pályáztak, akik a Bihari, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületben tagok. De a későbbiekben elindultak olyan alkotók (ők is pedagógusok), akik valamikor tanulták, kipróbálták ezt a mesterséget, de évek óta nem művelték, s közeledve a nyugdíjhoz, most lassan visszatérnek a szeretett mesterséghez.

A pályázatot először évenként terveztük kiírni, de részben financiális okok miatt, részben az alkotókra gondolva, kétévente írjuk ki, hagyunk időt a pályamunka kitalálására, megvalósítására. Kevés alkotó dolgozik „főállásban” szűrrátét készítőként, sokan pedagógusok, a két év alatt elkészülhetnek több nagyobb méretű alkotással, gondolok itt a hatalmas falvédőkre, vagy éppen egy rekonstruált szűrre, amit aztán meg lehet mutatni a pályázat szakmai zsűrijének.

A szakmai zsűri munkájában kik vesznek részt?

Minden évben a zsűri elnöke Dr. V. Szathmári Ibolya etnográfus, korábban a Déri Múzeum igazgatója, a textilek kiváló szakértője, Dr. Vajda Mária etnográfus a Déri Múzeum etnográfusa, főmuzeológusa, Török Istvánné, egyesületünk elnöke és jómagam. A zsűri szigorú, nem minden évben kerül kiosztásra minden kategóriában az 1., 2., 3. díj. Viszont senki sem megy haza üres kézzel a kiállítás megnyitó – díjkiosztó szakmai napról. Minden résztvevő, pályázaton elindult alkotó kap ajándékot, emléklapot, vagy éppen különdíjat, mint pl. a 10-14 éves diákok. A gyerekek munkái nem összemérhetőek a több éve, évtizede alkotó felnőttekkel, de dicséretes, hogy foglalkoznak ezzel a mesterséggel.  Egyre szebb, egyre jobban szerkesztett és egyre szebben gépelt, metszett terítőikkel találkozhatunk minden évben, és csaknem valamennyi alkotás megjelenhet a kiállításon.  S külön dicséret illeti a gyermek-ifjúsági csoport vezetőjét, Gyönyörűné Erdei Juditot, aki Sárándon évek óta foglalkozik néhány érdeklődő gyerekkel. Bízunk benne, hogy legalább néhányan utódai- követői lesznek a szakma mai kiváló művelőinek: Szidor Jánosné, Sárközi Béláné, Gyönyörűné Erdei Judit, hogy csak néhány nevet említsek az elmúlt három év alatt legtöbb első díjat kapott alkotók közül.

Kik a szakmai, financiális partnereitek a pályázatban?

A pályázatban a Bihari Népművészeti Egyesület szakmai partnerei a Bihari Múzeum és a Déri Múzeum, valamint a Népművészeti Egyesületek Szövetsége. Ez utóbbi a finanszírozásban is állandó partnerünk, évről évre kiegészíti a NKA Népművészeti Kollégiumának támogatását.

Rajtuk kívül helyi vállalkozók és kiemelten Berettyóújfalu Város Önkormányzata támogatja a pályázatot, a kiállítást és a szakmai napot.

Hogyan tudjátok dokumentálni a pályázati anyagot és a kiállítási anyagot?

A pályázati anyag bekerülése után a szakmai zsűri valamennyit véleményezi, erről jegyzőkönyv készül. Ami a kiállításba kerül, arról fotót is készítünk.

Milyen kísérő programjai vannak a „Kitesszük a szűrét” pályázatnak?

Mint már említettem a pályázat egy konferencia sorozat a Bihari viseletek III. részeként került kiírásra. A konferencia, most már inkább szakmai napnak nevezzük, minden második évben (2005, 2007, 2009) a pályázat díjkiosztó napján a kiállítás megnyitót követően kerül megrendezésre. Itt minden évben 2-3 előadást hallgatunk meg a szűrökről, típusaikról, a díszítési stílusokról, a motívumokról. Az elméletet pedig miden alkalommal kézműves bemutató is zárja, a Bihari Népművészeti Egyesület alkotói Sárközi Béláné, Porkoláb Ferenc bemutatják a szerkesztést, a varrást és a metszést. A fiatalok, érdeklődők ki is próbálgatják a metszést, egy könyvjelzőt, vagy poháralátétet mindenki bátran kimetsz. Ez utóbbi tevékenységet a Bihari Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásain és családi délutáni programjain is kipróbálhatták már az érdeklődők.

Mennyire érdeklődik a szakma és a közönség a rendezvényetek iránt, otthon Berettyóújfaluban és országosan?

A szakma és a nagyközönség is egyre jobban érdeklődik a rendezvény iránt. Nemcsak etnográfusok, szűrrátét-készítők, de hímzők, szövők is eljönnek a rendezvényre. Érdeklődő pedagógusok is egyre nagyobb számmal jönnek el Berettyóújfaluba. Idén már Heves megyéből is volt pályázónk, vendégünk. Reméljük, bővül a kör.

Hogy tapasztalod, mi a „hozadéka” a rendezvénynek az alkotók körében?

Azt gondolom, illetve remélem, hogy ez a pályázati lehetőség inspirálja az alkotókat újabbnál újabb tárgyak létrehozására. A szakmai napon, a kiállításon sokat tanulnak egymástól is, és személyesen is megismerik egymást az alkotók. Mint már említettem, kevesen vannak, de szeretnénk, ha bővülne a kör. Az idei pályázatunkban első alkalommal a nemezt is bevettük, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a két szakma képviselői is ismerkedjenek egymással.

A nemezben is ugyanazokban a kategóriákban lehetett indulni. Érdekes, szép pályamunkákkal találkozott ebben a témában is zsűri.

Ha felajánlana egy szponzor 2.000.000 Forintot a rendezvény támogatására, mire fordítanátok?

Ha ezt kétévente felajánlaná, akkor minden pályázathoz színes katalógust is készítenénk a pályázat anyagából, s ezt ajándékoznánk a megye és az ország érdeklődő lakosainak, de külföldre is eljuttatnánk, testvérvárosokba, vásárokra népszerűsítendő a szűrrátétet. Ezen kívül a már alkotó gyerekek és érdeklődő fiatalok számára rendeznénk egy utánpótlás tábort, ahol egész héten át tanulhatnának szűrrátétet készíteni. Ebbe a táborba elhoznám a megye összes nagy alkotóját, hogy tanítsák a gyerekeket, hogy legyen ennek a gyönyörű mesterségnek jövője!

Befolyásolja-e ez a pályázat a Te személyes, néprajzos munkádat a múzeumban?

Igen, nagyon szeretem a bihari szűrök témáját, többször tartottam előadást ezekről a csodálatos darabokról. Már a 90-es években több alkalommal még élő szűrrátét-készítő mestereknél gyűjtöttem a Bihari Honismereti Táboros gyerekekkel. Ezen kívül feladatomnak érzem a szűrrátét készítés hagyományának ápolását, továbbéltetését a múzeumi munkában is, főleg a múzeumpedagógiában, de felnőttek oktatásában is. A szűrrátétet például öt évvel ezelőtt bevettem egyesületünk nyári országos felnőtt kézműves táborának szakmai programjába is, s azóta minden évben legalább egy napon át lehet ismerkedni a motívumokkal, a szerkesztéssel, a varrással (ez igen nehéz főleg azok számára, akik nem tudnak varrógéppel varrni). A metszést mindenki szívesen kipróbálja, van olyan visszajáró táborozónk, aki már naplóborítót, nagyobb terítőt is készített és vitt haza emlékül a Bihari Népművészeti Egyesület felnőtt alkotótáborából.

A múzeumban és az egyesületben szűrrátétes témában végzett tevékenységemet megerősítette egy beszélgetés. 2008 őszén, halála előtt néhány héttel tanárom, Dr. Dankó Imre felhívott a lakására és kb. egy órán át kérdezgetett, hogy mit is csinálunk manapság Berettyóújfaluban, Biharban a szűr-szűrrátét hagyománnyal. A beszélgetés végén, mint valami testamentumként megígértette velem, hogy odafigyelek és vigyázok a bihari szűrre, keresem az utánpótlást, a fiatal alkotókat és a múzeumban is minél több emberrel látogatókkal, fiatalokkal és idősebbekkel is megismertetem a bihari specifikumot, a bihari szűrrátétet. Ehhez a munkához kiváló partnereim: az egyesület elnöke Török Istvánné, muzeológus-múzeumpedagógus kollégám Dr. Krajczárné Sándor Mária, és egyesületünk alkotói, Sárközi Béláné, Gyönyörűné Erdei Judit.

Köszönöm a beszélgetést!

Hubert Erzsébet