A Skanzen megújulásának újabb állomása

„Ez a vonat ha elindult, hadd menjen,

Énutánam senki ne keseregjen,

Keseregjen minden lány a babája után,

Én is kesergek a magamé után.”

2009. április 7-én elindult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vonata: megkezdte működését a felújított BCmot 422-es. Így válik teljessé az a falukép, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum csaknem hatvan hektáros területén hét tájegységben mutat be. A vasút a magyar falusi társadalom, a vidék gazdasági fellendülésének egyik legfontosabb tényezője volt, gazdasági, társadalmi és kulturális közvetítő.

Új bejárati épület – vasútállomás

Több éves álom vált valóra, amikor hosszú tervezés, majd hihetetlen tempójú építkezés után idén áprilisban átadtuk a Skanzen Vonatot Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén. „Új múzeum” született? Igen, a Skanzen állandó megújulásának egy olyan mérföldkövéhez jutottunk, amely megkoronázta az elmúlt évtized fejlesztéseinek sorát. Új bejárati épület fogadja a látogatót: az 1882-ben eklektikus stílusban épített Mezőhegyesi vasútállomás másolata került a Szentendrére, egy olyan építészeti megoldással, ahol az eredeti épületforma találkozik a 21. század látogatói elvárásaival. Az arányos tömegű, szépen szerkesztett formákkal bíró épület szimbolizálja a múzeum üzenetét: az épületen keresztül a 21. századból átlépünk a 19–20. század fordulójának vidéki Magyarországába.

A Skanzen Vonat

A múzeum területét átfogó 2,1 km hosszú vasúti pálya elemei az 1930-as években készült sínek, a peronok, amelyeken a mozgássérült látogatók közlekedését segítő liftek találhatók, amelyek mind-mind az európai színvonalú fejlesztés eredményei. A múzeumba került a Ganz-Jendrassik féle BCmot 422-es motorvonat, amelyet Valkai Csaba egy éven keresztül újított fel, állított vissza szentesi műhelyében.

A BCmot 422-es pályaszámú, háromtengelyes motorvonat 1932-ben készült a Ganz Gyárban, 80.096 gyári számmal. 1932. augusztus 5-én Békéscsabára állomásoztatták, miután műtanrendőri vizsgát tett. 1935 októberében Vésztő lett az állomáshelye, ahonnan 1944-ben visszakerült Békéscsabára. A háború végén szovjet hadizsákmányként az ausztriai Mödlingben tűnt fel, ahonnan hazatérve újra a vésztői állomásra kerül.

A nevében szereplő BC jelzés arra utal, hogy 2. és 3. osztályú ülésekkel rendelkezett, ezt csak 1956-ban változtatták meg , ekkor lett ABymot 422, amelyben az y a három tengelyes voltát jelzi. Vésztőn és környékén szállította az utasokat 1989-ig, amikor is pályafenntartási kocsi lett, és 10 éven át szolgálta még a magyar államvasutakat. 1998-tól Szentesen tárolták. A felújítás után a másodosztályú ülések kárpitozása, a harmadosztályú fapadok, de a csomagtartók, a bádogból készült feliratok is mind-mind megegyeznek a harmincas években használtakkal. Annyiban persze a Skanzen Vonat minden ülőhelye „elsőosztályú” lett, hogy a felújítás révén a motorkocsi akadálymentes, kerekesszékkel és babakocsival is igénybe vehető.

A vasút szerepe a falu életében

Hazánk Európa egyik legsűrűbb vasúti hálózatával rendelkezett az első világháború előtt, mintegy 22.000 km hosszan. A vasút számtalan polgári, modernizációs fejlődés közvetítője volt. Beteljesült az, amit Baross Gábor a törvényjavaslat vitájában mondott: „Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony Budapestre járjon kalapot vásárolni!”

Mi mindent köszönhetünk a vasút megjelenésének, magyarországi elterjedésének? A vasutak forgalomba helyezésével megváltozott az árucikkek terjedése Az 1890-es években 8000 km helyiérdekű vasút épült az országban. Évente átlagosan 400 kilométer új vasutat adtak át a forgalomnak. A Dunántúlon nincs olyan település, amelynek lakói 20 km-en belül ne érhettek volna el egy állomást, ez Erdélyben 50 km volt.

A MÁV a típustervek elkészítésével, és az ezen tervek alapján felépülő vasútállomásokkal hozzájárultak a faluképek átalakulásához. Fontos szerepe volt a kulturális újítások között a vonatokon működő közvilágításnak, központi fűtésnek. Az ásott kutak, árnyékszékek, vízöblítéses illemhelyek elterjesztésében a vasúti létesítményeknek, vonatoknak meghatározó szerepe volt.

A feladatok ellátása alapján öt osztályba sorolták az épületeket, melyek közül az első háromban emeletes, a IV. és V. osztályban földszintes létesítményt adtak át a forgalomnak. Az első típustervek szerint épült állomásokon rögzítettek több fontos alapelvet. A személyzet számára lakásokat alakítottak ki az épületben. Osztályonként elkülönítették az utasok várótermeit és rögzítették a belső berendezéseket. A személyzet munkahelyét a várótermek felől nem lehetett megközelíteni. Szabványosították a mozdonyszíneket, a raktárakat, az őrházakat, az egész állomás egységes képet mutatott. Az egységesülés megkívánta a típusterveket, melyekben felhasználták az államvasúti tapasztalatokat. Így alakult ki a vidéki települések új és egyben meghatározó épületeként a vasútállomás.

A MÁV által elterjesztett típustervekben nagy figyelmet fordítottak a környezet kialakítására és egységesítésére. A vasutak megnyitása után minden állomáson fásítást kezdeményeztek. Elsősorban hársfát és vadgesztenyét ültettek, amelyek jól bírták a mozdonyok szennyezését. Új virágfajtákat honosítottak meg Magyarországon a vasutak segítségével. A dália és a különböző nemesített rózsák ekkor válnak mindenki számára ismertté és elérhetővé. Az állomások ablakaiban megjelentek a muskátlik is. A virágosítás egységesítését a MÁV azzal segítette, hogy központi kertészetet hozott létre, s onnan látták el az állomásokat virágokkal, fákkal. A vasút segítségével így vált „magyar” virággá a muskátli.

A vasút eredményezte pl. az egyes konjunkturális termények elterjedését; így a cukorrépáét is, a megépült infrastruktúra a mázsaházak, állatfelhajtók élénkítő hatással voltak a korszerű gazdálkodásra.

A vasúti éttermekben, a restikben ismerték meg az utazók a bécsi szeletet, amely hamarosan az egész régióban elterjed, pár évtized múlva a rántott hús a legelterjedtebb vasárnapi ebéd. Ekkor vált országosan ismertté a fasírozott és a frissen csapolt sör és a szódával higított málnaszörp is, de a fröccs terjedésében nagy szerepük volt a restiknek, csakúgy, mint a kockás abroszok asztalra kerülésében.

Vonat a múzeumban

2008 tavaszán indult el a négy elemből álló nagyszabású fejlesztés: a Skanzen Örökség Program, amely az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében valósul meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap 2 milliárd forintos támogatásával, amit a fenntartó, az Oktatási és Kulturális Minisztérium önrészként további 222 millió forinttal egészített ki.

Magyarországon ez az első olyan, európai uniós forrásokból támogatott ún. kiemelt projekt, amelynek munkálatai már folyamatban vannak, bizonyos projektelemit pedig át is adták. A bejárati épület és a Skanzen Vasút mellett 2010-re a Skanzen egy új tájegységgel, az Észak-magyarországi faluval gazdagodik és létrejön egy interaktív, Nyitott múzeumi műhely is.

A Ganz-Jendrssik-féle motorvonat harmonikusan illeszthető a múzeum tájegységeihez, az Alföldhöz, az észak-keleti, vagy éppen a dunántúli régióhoz, hiszen olyan motorvonatról van szó, amely Magyarország majd mindegyik vasúti pályaszakaszán közlekedett. A 20. század elején rendszeres normál nyomvonalú vasúthálózat és vasútjáratok biztosították a személy- és áruforgalmat, az 1930-as évekre a vidéki Magyarország meghatározó, arculatformáló, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezője lett a vasút.

Sári Zsolt