2008. november 21. – december 22.

Az ősi Vogézek kelet felé meredeken megtörő hegyvonulata védte Elzász városait, lakóit a történelem során többször fellángolt területi birtoklásért folytatott harcokban. A terület feletti uralkodni vágyás legfőbb oka Elzász gazdagsága és az Északi-tengertől a Földközi-tengerig vezető kereskedelmi útvonal volt.

Elzász már a 13. században birodalmi városi rangot kapott Habsburg Rudolftól. Függetlenségét egészen a 18. század végéig megőrizte, 1798-ban azonban a város lakói megszavazták Franciaországhoz való tartozásukat.

Mulhouse – ez az alig 300 ezer lakosú, ősi ipari múlttal rendelkező város a 18. század óta a textilipar központja, ekkor ugyanis három polgárának összefogásával megszületett az első textilgyár. A textilgyárat hamarosan pamutfeldolgozó-, festék- és gépgyárak beindulása követte. Az 1909-ben feltárt hatalmas foszfátmezőnek köszönhetően vegyi gyárakat hoztak létre. Így lett Mulhouse lüktető ipari város és maradt a mai napig is az.

Polgárai nagyon büszkék textilipari múltjukra, melynek történetét Elzász egyik legjelentősebb múzeumában – a Musée de l,impression sur Etoff – mutatják be a látogatóknak.

Van mit nézni! A középkortól napjainkig hat millió szövetminta, lenyomat, rajz, metszet, ruha van egybegyűjtve és kiállítva a textilipar ősi eszközeivel, gépeivel egyaránt.

És hogy ez a múlt ne vesszen el, nemcsak a múzeum áll ennek szolgálatában, hanem a város maga is, azáltal, hogy minden évben – az Adventre készülve – a város textiltervezői megálmodják és létrehozzák az aktuális „adventi desingt”. Ez nem más, mint a régi vagy az új textilminták rajzolata és ezek szín- és formavilága.

Minden évben más színek dominálnak, 2008-ban a piros, a zöld és az arany voltak az egész várost harmonikusan díszítő színek. A dekoráció fő motívuma a „masni” volt, melyet akár két ház között girlandként lehetett látni az utcákon, tereken, akár ajtón, ablakon.

És mindez TEXTILBŐL! Rendkívüli és egyedi látvány!

Ezek a textil-masnik díszítették azt a kilencvennyolc faházat is, melyek a karácsonyi vásár idején az ajándéktárgyak mellett az édességek, sajtok, enni-innivaló, forralt bor és kolbászos káposzta árusításának adtak helyet. Színek és illatok együtt!

A város főterén, melyet a hatalmas gótikus, Szent Istvánnak (első vértanú) szentelt templom ural gyönyörű festett üvegablakaival, a püspöki ruhába öltözött Mikulás hívogatja az ingyenes templomi koncertekre az arra járókat. Előtte a jászolban a Szent Család. Mellette a régi városháza 1552-ből, mely ma is a város legszebb épülete. És halkan szól a karácsonyi zene…

Ebbe a városba, ebbe a hangulatba „csöppent bele” a magyar kézművesek kis csapata, helyet kapva a kilencvennyolc faházból kilencben, hogy az általuk készített tipikusan magyar, hagyományos kézműves tárgyakkal bővítsék, színesítsék a kínálatot.

A meghívás Mulhouse város vezetésétől, Jean-Pierre Walter polgármester-helyettestől, valamint az elzászi régió turizmusáért felelős Jean Klinkert-től, az ADT igazgatójától érkezett. A meghívás a rendezvény teljes időtartamára – 4 hétre – szólt, biztosítva a magyar kézművesek számára a faházakat, a szállást és az ellátást. A kézművesek „dolga” a portékájuk kínálása, árusítása volt a november 22-től december 22-ig tartó rendezvényen.

A csapat tagjai külön-külön érkeztek a helyszínre, és nem mindenki számára volt zökkenőmentes az odaút. Tanulság ebből az, hogy indulás előtt jó utánanézni más országok szabályainak, és nem elfelejteni, hogy Európában vannak országok, melyek nem tagjai az Uniónak.

Végül nagyobb baj nélkül az első csapat valamennyi tagja megérkezett és elfoglalta a szálláshelyet, melyet a szervezők egy ifjúsági szálláson biztosítottak a vendégek számára. Ugyancsak itt volt a reggeli és vacsora.

Az elhelyezkedésben, a vásár helyszínén a berendezkedésben és a felmerülő problémák megoldásában, a vásárlókkal való beszélgetésben, valamint a helyi szervezővel, Mireille Guigallal való napi kapcsolattartásban – a kézművesek francia nyelvismeretének hiányában – a rendezvény első hetében jelen sorok írója állt rendelkezésre.

A magyar vásár, vagy ahogy Mulhouse-ban számos sajtótermékben, szórólapon és direkt a karácsonyi vásárra készült kiadványokban, interneten és TV interjúban reklámozták „village hongrois”, mint kiemelt díszvendég a Place de la Concorde-on kapott helyet, néhány percnyi sétára a város főterétől, azonban ezzel elzárva a központi eseményektől.

A kézműves tárgyak (hímzések, vászon-szőttesek, viseletek, mézeskalács, kerámia, szalma-, csuhé díszek, fafaragás, bőr, hímes tojás, gyöngyékszerek, kések mellett a hagyományos magyar ízek is megjelentek a kínáltban, így a hurka, kolbász, szalámi – paprikás/csípős – és hozzá a magyarok leghíresebb bora, a Tokaji. Volt választék: többek között 20 éves aszút és jégbort lehetett kóstolgatni és akinek ízlett, az vihetett is mindjárt haza egy palackkal az ünnepi karácsonyi vacsorához.

A helyben sütött hurka, kolbász illata és híre a környéken élő valamennyi magyart odacsalogatta, akik emlékeikben még őrzött, és el nem felejtett ízekkel otthon érezhették magukat.

Az ott élő magyar kolónia körében gyorsan híre ment a magyar vásárnak, volt aki a hideg idő ellenére többször is felkereste a Concorde teret, sőt, hatalmas adag forró gulyást főzött és hozta ki a helyszínre, a fagyoskodó kézműveseknek.

A megnyitó ünnepség a város főterén zajlott. Jean-Marie Bockel, a város polgármestere nyitotta meg és megtisztelte jelenlétével a „village hongrois”-t a franciaországi magyar nagykövet. A megnyitó ünnepségre meghívást kapott a NESZ elnöke, Pál Miklósné és a Szövetség ügyvezető igazgatója, Igyártó Gabriella.

A megnyitót követően került sor egy „munkavacsorára”, ahol a NESZ vezetősége, Pál Miklósné, Igyártó Gabriella, illetve Jean-Pierre Walter polgármester-helyettes és munkatársa, Jean Klinkert, az ADT igazgatója és munkatársnője, Reviczky Katalin (Association for Austrien – Hungarian Cultural Cooperation), Mireille Guigal, a polgármesteri hivatal munkatársa, aki a rendezvény előkészületeiben vett részt és a vásár ideje alatt a magyar csapat rendelkezésére állt, valamint jelen cikk írója. Meghívott vendégként részt vett a vacsorán az elzászi kézműveseket képviselő Annie Baste-Manzer, aki maga is gyapjúszövéssel foglalkozik. A munkavacsora témája: a jövőbeni kölcsönös együttműködés lehetőségei, és a 2009. évi Mesterségek Ünnepén az elzászi kézművesek részvétele.

A magyar kézművesek első csapatának egy része két hét elteltével hazautazott, és újabb kézművesek érkeztek helyettük. A csapat hangulatát egyrészt a hideg, szeles, esős időjárás, másrészt a vásárlóközönség alacsony száma befolyásolta. A több héten át tartó talpon-levés (reggel 10 órától este 8-9 óráig) és vevőre való várakozás, a hideg miatt egyre fokozódó fáradtság, az egymás iránti tolerancia-csökkenés, feszültségekhez vezetett. Csapatban dolgozni, együtt tenni valami közöset: ebben az esetben nem megengedhető, hogy bárki is kivonja magát a csapatszellem alól, a mindenkire egyformán érvényes szabályok és viselkedésnormák alól, amire ez esetben sajnos adódott példa.

Két ország egymás iránti kultúrájának, hagyományainak, szokásainak megismerése és elismerése, saját értékeink gyarapodását is szolgálja. Reméljük, hogy a 2009-ben a Mesterségek Ünnepén résztvevő elzászi kézművesek magukénak vallják ezt a gondolatot és hogy a Mulhouse-ban két, ill. négy héten át vendégszeretetet élvező kézművesek nem csak tapasztalatokban gazdagabban térhettek haza.

A magyar kézműves csapat tagjai:

Apró Tibor fafaragó; Czakó Lajos fafaragó; Hudák Csaba vászonszövő; Hudák József viseletkészítő; Hugyecz László fazekas; Hugyecz Emőke; Kása Ilona hímes tojás, gyöngy;

Kristóf Márta mézeskalács; Lipták Jánosné hímző; Lovász Anna Borbála csuhé díszek; Mackó Dóra gyöngyfűző; Maczkó Ferencné szalmafonó; Maczkó Ferenc fazekas; Madarász Lászlóné hímző; Madarász László hímző; Medgyesi Béla bőrműves; Polyák Annamária Kitti késes; Répási Jánosné csuhé díszek; Takács István fazekas; Tarjányiné Csatári Márta késes; Tóth Erika mézeskalács, hímzés; Rózsa István borász; Békési Pálinka Zrt. gasztronómia: Juhász Mónika; Juhász Nóra; Farkas Attila; Pál Miklósné, a NESZ elnöke; Igyártó Gabriella, a NESZ ügyvezető igazgatója; Gyulay Mária tolmács, szervező.

Gyulay Mária