Tisztelt Harsányi László Úr!

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 51 tagszervezetének és 6000 fős tagságának vezetői szomorúan tapasztaljuk, egyben mély megdöbbenésünknek adunk hangot, hogy a Mesterségek Ünnepe kapcsán az NKA befogad, sőt, honlapján nyilvánosságra is hoz olyan „szakértői” véleményt (http://www.revizoronline.hu/article.php?id=722), mely hemzseg a valótlan állításoktól, a hazai hagyományőrző mesterek helyzetéről nyújtott hamis képektől, tájékozatlan, felszínes.

Úgy gondoljuk, az ilyen „szakvélemény” nem csak szerzőjét, de az NKA-t is minősíti, presztízsét rombolja.

Nem a kritika ellen foglalunk állást, hanem a valótlanság ellen, ezért szeretnénk, ha olyan független szakértőt kérnének föl az ilyen fontos feladatra, aki hozzáértően, felelősségének tudatában és etikusan jár el az ország egyik kiemelt rendezvényének bírálatában és korrekt értékelésében.

Egyes állításokra a teljesség igénye nélkül az alábbi észrevételeket tesszük:

„A rendezvény színvonalas, a portékák minősége nem kifogásolható, a magyar népművészet népszerűsítése helyénvaló – de azért föl kell tenni a kérdést: mi lenne a magyar kézművesiparral, ha rászabadítanánk a piacot?”

„Mi lenne akkor, ha nem támogatná az állam a kiveszőben levő mesterségeket, a kis iparosokat, akik aprócska műhelyekben igyekeznek egyrészt kielégíteni a Várba áramló siserehad igényeit, másrészt megőrizni a hagyományos technikákat, mintákat, eljárásokat, mesterségeket? Nem olyan hiábavaló-e ez az erőfeszítés, mint a WWF-é, hogy fenntartson néhány kihalóban levő fajt? A hozadéka is oly kevés, hogy rögvest azt is megkérdezhetjük, megéri-e.”

l        valótlan már a kérdés maga, a magyar kézművesiparra már régen rászabadították a piacot

l        valótlan, mert Magyarországon a hagyományőrző kézművesek nem sok támogatást kapnak. A kézművesek azért nem vállalkozók saját mesterségükben – egyre kevesebb kivételtől eltekintve –, mert a költségeket sem tudják kitermelni.

l        megkérdőjelezi a WWF munkájának értelmét szembe menve minden társadalmi, EU-s, UNESCO és más mértékadó külföldi szervezet értékrendjével. Korunk pusztuló világában a hagyományőrzés csakúgy, mint a természetvédelem annak a felelős gondolkodásmódnak az eredménye, mely az értékek védelmét nem veti el filléres anyagi haszonszerzés érdekében.

l        Az NKA által előírt és a NESZ által megrendelt turisztikai hatásvizsgálat világosan kimutatja, hogy a Mesterségek Ünnepe résztvevői leginkább felsőbb iskolai végzettséggel bíró, fiatal illetve középkorú magyar és külföldi állampolgárok. Jelentős részük tudatos, visszatérő vendég.

Az egyesületek is szűkebb pátriájukból a kiosztott tiszteletjegyek segítségével számos intézményi, önkormányzati vezetőt, prominens személyeket látnak vendégül. Ezért különösen sértő és megalázó ezeket az embereket „várba áramló siserehadként” megnevezni.

„A Mesterségek Ünnepe elsősorban vásár... Az áruk jelentős részének az önértéke kevesebb, mint a vásári értéke: azért lehetett többet kérni érte, mert ott adták el, a Mesterségek Ünnepén.”

l        valótlan, a résztvevő mesterek portékája nem drágább a Mesterségek Ünnepén, mint

l        bármely más alkalmon.

A tárgyalkotó kézművesség műfajából adódik, hogy vagy kiállításon szerepel, mint ahogy a Mesterségek Ünnepén is volt rá példa, vagy gazdát cserél a készítő és a használó között. Természetes, hogy a mester nem dolgozik ingyen. Az „elsősorban vásár” jelző azt sugallja, hogy csak pénzcsinálás az egész célja. Ilyen alapon minden koncert, színházi előadás, stb. „elsősorban vásár”, hiszen egy előadó sem lép fel ingyen, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy ezekből a produkciókból művelőik sokkal jobban élnek, mint a kézműves mesterek.

„A turisták többsége nemigen tesz különbséget a szentendrei főutca butiksora és a Mesterségek Ünnepe között.”

„számos árus (sic!) egész évben erre az eseményre készül, ez az esemény tartja életben a vállalkozását –, de az alapvetően üzleti jellegű esemény kiemelt állami támogatásával nem tudok egyetérteni.”

„Nem tudom, hogyan kellene mesterembereinket jobb helyzetbe hozni – úgy érzem, a Mesterségek Ünnepébe ölt milliók nemigen alkalmasak erre.”

l        a hivatkozott turisztikai vizsgálat szerint a résztvevők közül még a külföldiek között is jelentős a visszatérő vendég (!), azaz igenis különbséget tesznek a bóvli és a hagyományőrző mester munkája között.

l        A Mesterségek Ünnepén leginkább mesterségüket bemutató kézműves mesterek vesznek részt, nem piaci kereskedők, árusok

l        valótlan, miszerint ez a rendezvény tartja életben a mesterek vállalkozását egész éven keresztül. Értékesítési szempontból a Mesterségek Ünnepe egy a sok rendezvény közül. Ezzel szemben az igazság az, hogy a hagyományőrző kézműves mestereket a magas élőmunka ráfordítás miatt a hazai adó- és járulékrendszer még az átlagosnál is jobban sújtja. Ezért a fiatalok inkább felhagynak mesterségük gyakorlásával és más munkát vállalnak. Ezt a Mesterségek Ünnepe is megérzi.

l        a Mesterségek Ünnepét támogató (és nem beleölt!) milliók nem a mestereket hozzák jobb helyzetbe (ahhoz ez az összeg csepp lenne a tengerben), hanem egy olyan hagyományainkat ország-világ számára megmutató rendezvény megvalósulásához járulnak hozzá, melyre évről-évre 65-80 ezer ember kíváncsi, melyhez a NESZ ötven tagszervezete  évente kb.1200 fővel a többszörösét teszi hozzá társadalmi munkaként szakmai továbbképzés, felkészülés, szervezés és lebonyolítás stb. formájában. Sajnáljuk, hogy mindezt a „szakértő” nem vette észre.

„... Nemzeti Galériában a Virágos Reneszánsz című gyűjteményt: e kiállítás az itáliai reneszánsz magyar népi kézművességre gyakorolt hatását hivatott bemutatni. Inkább több, mint kevesebb sikerrel.”

l        A kiállítás mind a Galéria szakemberei, mind a közönség szerint igen színvonalas és sikeres volt. Ezt a kritikus is kénytelen elismerni, még ha tompítani igyekszik is utolsó mondatával. Egy biztos: az olyan kritikus, aki nem képes elvonatkoztatni a kritika tárgyára jellemző ellenszenvétől, nem alkalmas objektív kritika megalkotására. Ezért ismételjük meg a bevezetőben leírtakat:

nem a kritika ellen foglalunk állást, hanem a valótlanság ellen, ezért szeretnénk, ha olyan független, hozzáértő szakértőt kérnének föl az ilyen fontos feladatra, aki felelősségének tudatában és etikusan jár el az ország egyik kiemelt rendezvényének bírálatában és korrekt értékelésében.

Tisztelettel:

Pál Miklósné

elnök

A NESZ közgyűlése nevében