Keresés

Szavazás

Ön vásárol népművészeti tárgyakat?
 





Elfelejtetted a jelszavad?
Kezdőlap arrow Hírek arrow Érdekességek arrow Nemezkészítés
Nemezkészítés Nyomtatás
A 2004. évi Mesterségek Ünnepének kiemelt témája a nemez volt.
Ehhez kapcsolódóan közlünk részleteket Nagy Mari - Vidák István: Nemezkészítés című könyvéből.
A kötet a Planétás Kiadó Jelenlévő múlt sorozatában jelent meg 1997-ben.

Mi a nemez?

Jártunkban-keltünkben magunkról, mesterségünkről szólva gyakran feltesszük ezt a kérdést: tudod-e mi az a nemez? A válasz legtöbbször az: nem. Érthető, mert ez a szavunk majd teljesen ismeretlen, nem használja senki.
Mi az a filc? Erre a kérdésre már sokan rögtön így felelnek: azt ismerem, az egy textilféle. Jegyezzük meg, a nemez és a filc azonos anyag. A 150 éves német eredetű filc szavunk a gyári változat neve. A korábbi, több ezer éves nemez szavunk pedig a kézzel készült változat neve. A mi kétkezi munkánkra ez illik jobban, ez fedi pontosabban, ezért ezt a régi szavunkat terjesztjük és használjuk következetesen.

Amivel összetéveszthető...

 Amikor egy darab nemezt az emberek kezébe adunk, örömmel tapogatják, fogdossák, s azt mondják: ez a posztó. Van, aki azt is tudja, ebből van a székelyek harisnyája. Igaz, könnyen össze lehet téveszteni vele. Tapintása és a felületén a bolyhosságára nézve, tényleg olyan az új posztó, mint a nemez. Azonban a posztóba belevágva, annak a belseje elárulja a különbséget. Gyapjúfonalból áll és szövött. Nagyított képe a rajzon látható. Kallása, más néven gyúrása révén összeugrik, úgy is mondhatnánk, beavatódik s a felülete elrejti a mélyben lévő különbséget. Ez az összeugrás, tömörödés, ami a nemeznek is fő jellemzője, könnyen megérthető háziasszonyok számára. Elég egy életben egyszer, jó forró vízben kimosni egy kötött gyapjúpulóvert ahhoz, hogy rögtön kiderüljön, eredeti gazdája azt többé már nem veheti fel, annyival kisebb lett. A posztócipő, a cserege, a halina, a kötött kapca, az eredeti svájcisapka felülete is megtévesztően hasonlít a nemezhez, de nem az. Ezek belseje mind fonalakból áll, amit előbb megkötnek vagy megszőnek, de hogy erősebb, melegebb legyen, össze is tömörítik.

A nemezelődés elve

 A forró vizes gyúrás említésekor eljutottunk a nemez lényegéhez, elvéhez. A fellazított gyapjú víz, meleg és gyúrás hatására összeáll. Kész csoda ez! Egyszerűen minden kötő- és ragasztó anyag nélkül összeáll. De hogyan? "Hát összeakad a szőr" ahogyan faluhelyt mondják. Tegyünk egy szőrszálat erős nagyító alá, s rögtön láthatóvá válnak a felületét borító pikkelyek. Mint a fenyőtobozé, úgy nyílnak ezek a meleg és a víz hatására. Ez a kinyílás lúggal vagy savval még meg is gyorsítható. A megpuhult szálak a vizes melegben a nyomkodás hatására, mint megannyi kígyó vagy féreg, mozogni kezdenek. A szálak egyre közelebb kerülnek egymáshoz s a pikkelyek ellentétes helyzetben tényleg összeakadnak. A nagyító ezt is jól megmutatja. A kígyózó szálak keresztül-kasul fonják egymást, végérvényesen összegubancolódnak. Tehát arra a kérdésre, hogy mi a nemez? - azt válaszolhatjuk, hogy összegubancolódott szőr. Az, hogy valami össze tud gubancolódni, ezzel mindannyian jól tisztában vagyunk.

Hogyan jött rá az ember a nemez készítésére?

Egy jó nagy boncos kutya

 Nyelvünk igen gazdag a fésületlen haj, szőrzet megnevezésében, jellemzésében. Ilyen jelzőket találunk benne: kócos, csimbókos, gubancos, loboncos, borzas, bozontos, csapzott, lompos...

 Ezeket emberre és állatra egyaránt használjuk. Vajon rejlik-e közöttük a nemez szavakkal azonos értelmű, ha már a hasonlóság olyan nagy. Legrégebbinek tartott pásztorkutyáink között kettőnek a szőre csapzott és összetapadva csimbókban lóg. Ez a komondor és a puli. Köztük is főleg a kanok. A Nagykunságban az ilyen csapzott szőrű kutyáról így beszél a gazdája: megkijcesedett a kutyának a szőre! De mit mond ez a szó: kijces? Számunkra semmit. Messze tőlünk Közép-Ázsiában azonban mindennap elhangzik. A kazak és a kirgiz népnél kijiz a nemez neve.

 Egy magyarrá lett keleti nép, a kun jóvoltából így őrződött meg ez a szó hazánkban. A komondor szavunk is tőlük ered. Kumán-dur; értsd kun-eb. Ismert még egy szó a nagykunságban, a bozontos, zsírosan összetapadt, nagyszőrű kutyára, s ez a barág szó. Ezt pedig Törökországban értenék meg. Barák változata szőrös, bolyhos anyagot, illetve egyfajta köpönyeget jelent. Hogyan jön létre ez a kolonc a kutyákon, kérdezhetné valaki? Magából a kutya mozgásából adódik ez, mert gyakran elfekszi a szőrét. Szőreiben rövid, pehelyszerű, finom szálak és hosszú durva ebszőrök egyaránt jelen vannak. A finom pehelyszálak vedléskor leválnak s a durvább szőrök között fennakadva, izzadt állapotban összeszövik azt. A ráfekvés, a himbálódzás hatására tovább tömörödnek. Igazi nemez keletkezik. Van ennek előnye a kutya számára? Feltétlenül! A nemez legfőbb tulajdonsága, s haszna, hőszigetelő-képessége, s ez az erős hideg és meleg ellen egyaránt védi a pásztorkutyát. De védi az ellenség harapása ellen is. S ha már a bozontos, kócos szőrzetnél tartunk, álljunk meg még egy pillanatra.

Csimbókos emberi haj

 Mi is csodálkozva álltunk meg, mikor egy kenyai származású egyetemista fiú haját először megláttuk. Vajon mitől ilyen?
- Ha az ember nem fésüli a haját, magától ilyen lesz - válaszolta kedvesen ismerősünk, majd így folytatta: Etiópiában, Ghanában, az Elefántcsont-parton, Kamerunban lehet ilyen összenemezelődött hajat látni, mint az enyém. Kenyában ilyen a gyerekek haja 6-12 éves koruk között. Utána már nagynak számítanak és le kell vágniuk. Etiópiában azonban a férfiak egészen halálukig ilyet hordanak. A régi Egyiptomban az elmélyülésnek egyik segédeszköze egy égő gyertyára való figyelés. Egy másik módja ugyanitt a haj csavargatása. Mint némely iskolás gyerek az osztályunkban, jutott eszünkbe.
- Erre a csavargatásra nekem más okból volt szükségem - folytatja ismerősünk. - Egyik dédanyám dán volt s így az én hajam nehezebben akart összeállni, ezért csavargatnom kellett.

A szőrlabda

 A nemezkészítés történetének vizsgálatakor elénk kerül egy kicsi játékszer, mely talán legrégibb játékszerünk. Készítésének módja s a vele való játék fennmaradt a XX. század végéig. A legtöbb 70-80 év körüli falusi ember még ma is ismeri, gyerekkorában játszott vele.

 Nehéz feladatra vállalkozik az, aki ma ezt a területet szeretné átlátni. E témába vágó cikk, tanulmány nem létezik. Az első pár mondatos összefoglalás a Magyarság Néprajzában található. A következő említést egy 1990-ben megírt egyetemi szakdolgozatban olvashatjuk.

 Az elmúlt pár évben kutatásokat végeztünk előbb Magyarországon, majd Európára és Ázsiárais kiterjesztettük a vizsgálatot. Kutatásaink eredményét a Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1994. c. kiadványban tettük közzé.

 Ennek eredménye, hogy egész Eurázsiában találtunk szőrlabdára vonatkozó adatokat. Az idős emberek mindenütt emlékeznek az elkészítési módra, mely kis eltéréssel azonos.

 Alapvetően két változata van:

1. Az egy rohammal való elkészítés.
2. A fokozatos, másképpen hízlalásos módszer.

 

 

 
< Előző