A dr.Kresz Mária Alapítvány 1991-ben jött létre azzal a céllal, hogy névadója megálmodott, de soha meg nem valósított tervét véghez vigye: azaz a leendő fazekasok oktatásának egy arra szakmailag méltó műhelyt teremteni. Jelenti ez a fazekasság szakmájának legjobbjai által végzett oktatást, de rendkívül gazdag és a sürgető hiányt pótló szakirodalom-gyűjteményt is: mindkettő nemcsak Magyarországon, hanem Európában is egyedülálló.

Az alapítvány azonban nem szabja szűkre tevékenységi körét: az akkreditált fazekasképzésen kívül (a Hagyományok Házával együttműködésben) a "sima" laikusoknak, egyszerűen csak a szakma iránt "szakmaiatlanul" érdeklődőknek is tág teret biztosít.

Csuporné Angyal Zsuzsa, a Központ vezetője férjével, Csupor Istvánnal együtt kezdték el anno a munkát.

Az oktatók egytől-egyig tapasztalt, gazdag terméssel rendelkező népművészek, legjavuk az, ami a telepre belépő tekintetét rátapasztja a szemközti falra. Mázas korsók, kancsók, tálak, tányérok, színpompás, változatos mintázatú vagy egyszínű sima, liliputi babaszűrő vagy hatalmas edényalkalmatosság valami egészen elbűvölő tömege tárul elé.

A kortárs, ma élő és alkotó fazekasokén kívül még egy régi gyűjteménynek is örülhet az alapítvány: itt kétszáz éves darab, sőt ásatási lelet is fellelhető. Úgy tűnne, tekintélyes múzeummal állunk szemben, azonban ez koránt sincs így: az alapítvány elsőszámú célja éppen a fazekasság, mint természetközeli, a magyar kultúra szerves részének (szó szerint) kézzelfoghatóvá tétele.

Így aztán nincs a tárlatokon megszokott unalmas és hamar felejthető monológ, sem messziről áhítozás-sápítozás: itt, aki akar, valóban megismerkedhet ezzel a különleges módon viselkedni tudó földdel, az agyaggal. A kiállított csodák testközeli érzékelése után kevés ember maradhat ellenálló a fazekaskorongnak.

Ott öt-tíz fős csoportokban folyik a komoly munka, egy vezetőtanár útmutatásával. A két éves alapkurzus után lehetőség van mesterfokon is elsajátítani a szakmát a mesterképzésben - ilyenre sincs példa szerte az országban.

Vannak az "ó, nekem ez túl sok, csak kíváncsi vagyok, benézek"- típusú emberek. Nekik sem kell ám lemondaniuk a sárból várat - ez esetben főként formás kis edényeket - építés örömeiről: számukra jött létre a klub. Így aztán szombatonként a kötetlenség érzésével dagonyázhatnak, formázhatnak, égethetnek kedvükre. Persze a csali működik: általában kedvet kapnak a többre, és lehet, hogy a mesterfokig meg sem állnak...

Azonban a ház nem szorítkozik a fazekasságra. Rugalmasnak kell lenni, ugye, ezért aztán sorra indították az - egyre nagyobb népszerűségnek örvendő - kézműves szakköröket: csuhézás, nemezelés, kosárfonás, hímzés, bőrözés, mézesbábozás, gyöngyözés van a menüben. Gyerekek számára speciális foglalkozást indítottak: külön fiúknak - "vagány fiúk" , és lányoknak - "cserfes fruskák" J néven.

A központ rendszeres résztvevője-kiállítója a Budavári Mesterségek Ünnepének. Nyaranta sem áll meg az élet: táborokat szervez - csak fazekast, csak gyerekeknek valót, vagy egy-egy kézműves "ágra" összpontosító kézművest.

Évente négyszer pedig kitárja kapuit mindenkinek, akiben csak egy kicsit is motoszkál, hogy mi folyhat egy ilyen helyen. Egy álló napon át, kézműves játszóház formájában tárja fel kincseit, hogy aztán a holt anyagból és agyagból, az új szerelmesek keze nyomán újabbak szülessenek.

-benkő karolin-