Budapest

 

Félreérthetõ információ jelent meg a Magyar Múzeumok 2005/1 számában, a Magyar Népi Iparmûvészeti Múzeumról és az ún. Népi Iparmûvészeti Tanácsról a „Tradíció és továbbélés” Népmûvészeti konferencia Egerben címû írásban.

Úgy tapasztalom, hogy az ismeretlenség homálya fedi magát a múzeumot és a mellette folytatott népi iparmûvészeti alkotások minõsítését. Ez bizonyára nem véletlen, hiszen eddig egyik sem kapott túl nagy publicitást – legfeljebb jogszabályok formájában, a közlönyökben –, mivel nem hallatott magáról, így hát nem is tudnak róla csak szûk körben. Szeretném ezt a homályt egy kicsit oszlatni, s rövid tájékoztatást adni múltjáról és jelenérõl.

 

„A Magyar Néprajzi Társaság és a Népmûvelési Intézet kezdeményezésére 1953-ban létrehozták a Népi Iparmûvészeti Tanácsot (NIT) azzal a feladattal, hogy segítse, támogassa a történeti tárgyalkotó népmûvészet hagyományainak megõrzését, továbbfejlesztését és beépítését a mûvelõdés egészébe.

 

A NIT az (akkortól népi iparmûvészetnek nevezett) mozgalom irányítását és felügyeletét volt hivatva ellátni önálló jogi és költségvetési intézményként.

 

Ez idõtõl vált ketté a népi iparmûvészet kezelésének és felügyeletének rendszere, mely szerint a NIT elsõsorban a szövetkezetekbe tömörült alkotókkal és mûveivel foglalkozott, tehát azokkal, akik hivatásszerûen foglalkoztak a népmûvészeti alkotások létrehozásával, míg az amatõr alkotókkal, akik hobbiból vagy önmegvalósításuk céljából hoztak létre népmûvészeti értékeket, a Népmûvelési Intézet (és jogutódjai) foglalkoztak.

 

A NIT és a HISZÖV 1953 és 1992 között kiemelkedõ szerepet látott el a történeti népmûvészet legjobb hagyományai megõrzésében és továbbfejlesztése érdekében az akkori politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között. Fõbb eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

 

– A NIT fõ feladata a tárgyalkotó népmûvészet alkotásainak hatósági minõsítése és ezzel e mûvészeti folyamat minõségének õrzése, a fejlesztés irányának befolyásolása az általa létrehozott zsûri közremûködésével.

– Javaslatára adták ki a Népmûvészet Mestere kitüntetést, elsõnek 1953-ban, majd folyamatosan napjainkig.

– A Népmûvelési Intézet kezdeményezésére 1970-tõl a kormányzat kiadja a Népmûvészet Ifjú Mestere címet az alkotói utánpótlás nevelése érdekében.

– A NIT számos országos kiállítást rendezett, ahol az alkotók bemutathatták mûveiket. Megszervezték az azóta is mûködõ, a kiemelkedõ népmûvészekrõl elnevezett pályázatokat (Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal, stb.), és kiállításokat.

– A HISZÖV és a Népmûvelési Intézet tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett (Népmûvészeti Akadémia), melyekhez kiadványokat jelentetett meg.

– Kezdeményezte és folyamatosan szervezte a NIT népmûvészeti gyûjteményét, mely ma már közel 10.000(!) felbecsülhetetlen értékû tárgyat tartalmaz.

– Kezdeményezte és támogatta a népmûvészeti tájházak hálózatának kiépítését szerte az országban.

– Kecskemét várossal együttmûködve 1984-ben létrehozta Kecskeméten a Népi Iparmûvészeti Múzeumot, mint múzeumi kiállítóhelyet, mely ma is látogatható.

– A NIT éveken keresztül alkotói támogatásban részesítette a kiemelkedõ tehetségû alkotókat, akiknek a munkáit gyakran önálló kiállításokon mutatták be.

 

Ezt a folyamatosan eredményesen mûködõ tevékenységet, mely kétségtelenül élvezte a NIT vezetõin keresztül az akkori politikai vezetés erkölcsi és anyagi támogatását, a rendszerváltás alapjaiban változtatta meg. Miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy 1982-tõl a HISZÖV megszûnt, az általa felügyelt szövetkezetek különbözõ gazdasági okok miatt elsorvadtak, az értékesítõ üzlethálózat magán erõk kezébe került, melyek azt felszámolták. 1992-ben a NIT, mint önálló jogi szervezet megszûnt, feladatainak egy részét a Magyar Mûvelõdési Intézet szervezeti állományába sorolt osztály vette át, mely szervezi a népmûvészeti tárgyak állami minõsítését, kezeli a NIT gyûjteményét és rendezi az országos pályázatokat.” (Elhangzott a NIT 50 éves évfordulóján)

 

A történethez annyi még hozzátartozik, hogy 1992 óta alig volt gyûjteménygyarapítás, a nyilvántartás sem felel meg a múzeumi követelményeknek, nincs tudományos leírás, nem publikálták az anyagot, de múzeumi tevékenységre nem is volt elkülönített költség, kivéve a kecskeméti kiállítóhely kis mértékû támogatását.

 

2004 júliusától „A népi iparmûvészet területén jelentkezõ állami feladatokat a nemzeti kulturális örökség minisztere a Hagyományok Háza útján látja el.” (114/2004. (IV.28.) Korm. R.)

 

A népi iparmûvészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásának részletes szabályait a 12/2004. (V.21.) NKÖM rendelete tartalmazza.

 

Így feladatkörébe tartozik:

– a népi iparmûvészeti alkotások minõsítése, zsûrizése,

– „Népi Iparmûvész” minõsítõ cím adományozása,

– a Magyar Népi Iparmûvészeti Múzeum – országos gyûjtõkörû szakmúzeum – fenntartása, állománygyarapítása, gyûjteményének gondozása,

– az országos népi iparmûvészeti pályázatok kiírása, a pályamunkák minõsítése, valamint a pályamunkákból készült kiállítások rendezése,

– a magyar népi iparmûvészet értékeinek megõrzése és népszerûsítése itthon és külföldön.

 

A Népi Iparmûvészeti Osztály munkáját segíti a Népi Iparmûvészeti Tanácsadó Testület (NITT).

 

Mint a rendeletbõl is kiderül, az osztályhoz tartozik a Magyar Népi Iparmûvészeti Múzeum – ma, a revízió után már tudjuk – 8400 tárggyal rendelkezõ, országos gyûjtõkörû szakmúzeuma. A gyûjtemény alapjait a 60-as években rakták le, 1984-ben nyílt meg az elsõ állandó kiállítás Kecskeméten, mint a Magyar Népi Iparmûvészeti Múzeum kecskeméti kiállítóhelye, ahol jelenleg 1437 tárgy van letétben a budapesti gyûjteménybõl (kerámia, faragás, textil, kismesterségek tárgyi anyaga). (Mûködési engedélyében úgy szerepel: „Népi Iparmûvészeti Gyûjtemény”, anyakönyvi száma Mk/d/123. Fenntartója: Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és Hagyományok Háza.)

 

Közel 2200 tárgy vidéki tájházakban, faluházakban került elhelyezésre, melynek fellelése és számbavétele is 2004 júliusától kezdõdött.

 

Ma a Magyar Népi Iparmûvészeti Múzeum letéti gyûjteményei az országban az alábbi helyeken találhatók: Kiskunhalas, Csipkeház (csipke); Zalakaros, Mûvelõdési Központ (faragás, szõttes); Hajdúszoboszló, Tájház (hímzés, szõttes, faragás, kerámia); Karcag, Kántor Sándor Fazekasház (kerámia); Karcag, Gyõrffy István Nagykun Múzeum (textil, kerámia, fa); Mezõkövesd, Kis Jankó Bori Emlékház (vegyes néprajzi anyag); Recsk, Tájház (kerámia); Balatonlelle, Kapoli Antal Emlékmúzeum (faragás); Zamárdi, Általános Iskola Helytörténeti Kiállítása (faragás); Szántódpuszta, Tájmúzeum (kerámia, textil, bútor ); Buzsák, Tájház (kerámia, bútor, textil); Decs, Faluház (szõttes, hímzés, kerámia, tojás).

 

Egy-egy népmûvészeti, háziipari szövetkezet megszûnésével és felszámolásával – mintegy „leletmentésként” – NKÖM támogatással sikerült megvásárolni Decsen és Karcagon egy-egy gyûjteményt, amely 2004-ben 1627 tárggyal gyarapította múzeumunkat.

 

Maga az anyaintézmény Budapesten, a Szilágyi Dezsõ tér 6. szám alatt található, s itt, valamint a Corvin tér 8. számú épület raktárában van elhelyezve a gyûjteményt zömét jelentõ 4800 tárgy. Az anyag nagy részét szõttesek, hímzések, fa- és csontfaragások és a népi fazekasság termékei alkotják, de kisebb számban tartalmaz még csipkét, népviseleti babát, kosár- és fonott árut, bútorokat, fémmûves tárgyakat, bõr készítményeket, kékfestõ textíliákat, hímes tojásokat is. A népi iparmûvészet öt szakágának (hímzés, szövés, fazekasság, faragás, népi mesterségek) tárgyait átfogó egyetlen hazai gyûjtemény, mely az idõ múlásával egyre inkább felértékelõdik. A tárgyak készítõi között a legkiválóbb mesterek találhatók meg, akiknek egy része már nem él.

 

A gyûjtemény darabjai végigkövetik azt a folyamatot, amely a népmûvészet adaptálásától, újraértékelésétõl, feldolgozásától eljutott a népi iparmûvészetig, amit már nem nevezünk népmûvészetnek, de iparmûvészetnek sem. Egy sajátságos, egyedi mûfaj alakult ki, amelynek gyökerei a paraszti kultúrában leledznek, vagy még annál is régebbiek. Ezt a fajta mûvészetet a hétköznapi élet, az igények változása hívta életre s volt idõ, amikor a virágkorát élte. Az így született alkotások a 20. század második felét reprezentálják.

 

A múzeumi gyûjtemény – gyarapítása, tudományos feldolgozása – szorosan kapcsolódik a népi iparmûvészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásához, vagyis a népi iparmûvészeti tárgyak zsûrizéséhez, valamint a különbözõ szakágakban pályázatok kiírásához, lebonyolításához és kiállítások rendezéséhez. A népi iparmûvészet egy-egy ágának fejlesztése, gondozása és áttekintése érdekében háromévente pályázatokat írunk ki, ilyenek a Kis Jankó Bori Országos Hímzõpályázat Mezõkövesden, az Országos Szõttespályázat Hevesen, az Országos Fazekaspályázat Kecskeméten, az id. Kapoli Antal Országos Faragópályázat Balatonlellén és a Népi Kismesterségek Országos Pályázata Kecskeméten. A kiállításra és alapvetõen a pályázatra készített alkotások mestereik legfrissebb alkotói elképzeléseit reprezentálják, és az anyagokból kiviláglik az a szemlélet és azok az alkotói irányzatok, amelyek jelenünk kézmûves, tradicionális népi iparmûvészetét jellemzik. A pályázatok kiírására és a kiállítás megrendezésére ma is igénye van az alkotóknak, de különösen fontos a fiatalabb generáció munkáinak bemutatása, szakmai megmérettetése, amely az egész szakmai közösségnek érdeke.

 

A pályázatokon minden alkalommal feltûnik egy-egy új tehetség is, akinek a hatása másokat is munkásságuk, és a szakmai problémájuk átgondolására serkent. Ezért is nagyon fontos az a fajta kontinuitás, amit a pályázat biztosít.

 

Itt egy egyedülálló, nem lezárt, hanem folyamatosan fejlõdõ, változó kortárs népi iparmûvészeti anyagról van szó, amelynek naprakész ismerete, a változások nyomon követése biztosíthatná csak a múzeum szakmailag megalapozott gyûjteménygyarapítását, feldolgozását. A zsûrizést ellátó szakemberek nyújthatnának csak garanciát arra, hogy megfelelõ színvonalú népi iparmûvészeti alkotások legyenek elfogadva, s biztosítsák a múzeumi gyûjtemény folyamatos gyarapítását. Ennek érdekében méltán megérdemelné a múzeum azt a közgyûjteményi támogatást, amely hasonló nagyságú gyûjteményeket is megillet.

 

A magas színvonalú alkotások megszületése érdekében tanácskozásokat, továbbképzéseket rendezünk az alkotók és a zsûri tagjainak részvételével.

 

A folyamatos minõsítéssel és kiemelkedõ eredménnyel rendelkezõ alkotókat – kérésükre – „Népi Iparmûvész” címre terjesztjük elõ, amelyet a Népi Iparmûvészeti Tanácsadó Testület ítél meg.

 

A Fõigazgató illetve a Népi Iparmûvészeti Osztály munkáját segíti a Népi Iparmûvészeti Tanácsadó Testület.

 

Tagjai között neves etnográfusok, minisztériumi, idegenforgalmi szakemberek, s alkotók szerepelnek: Báder Miklósné, Barnáné Hegedûs Anikó, Behringer Zsuzsa, Bene Tiborné, Csupor István, Dr. Füzes Endre, Dr. Galla Gábor, Dr. Tátrai Zsuzsanna, F. Tóth Mária, Gárdos Bernadett, Holb Margit, Igyártó Gabriella, Kapros Márta, Mikus István, Székely Éva, Széll János, T. dr. Bereczki Ibolya, Torma László, Tóth János és dr. Verebélyi Kincsõ.

 

Támogatjuk egy-egy alkotóközösség, megyei népmûvészeti egyesület kiállításon történõ bemutatkozását a Szilágyi Dezsõ téri kiállító teremben, ahol havonta más-más csoport munkájában gyönyörködhetnek látogatóink.

 

Tevékenységünkrõl tájékozódhatnak a www.hagyomanyokhaza.hu oldalon. E-mail címünk: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges