Keresés

Szavazás

Ön vásárol népművészeti tárgyakat?
 





Elfelejtetted a jelszavad?
Kezdőlap arrow Hírek arrow Hírmondó 2006
október
arrow Van egy kérdésem...
Van egy kérdésem... Nyomtatás

Melyik év Mesterségek Ünnepe volt a legemlékezetesebb?

Dr. Bánszky Pál művészettörténész, a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület elnöke

Mind a tizenkilenc Mesterségek Ünnepén részt vettem a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesülettel. Számomra a legemlékezetesebb a 2005. évi, a Nemzeti Galériában rendezett „Megtartó hagyomány” című kiállítás volt. 30 évvel ezelőtt agyondíszített faragásokkal találkoztunk, funkció nélküli vitrinbe szánt tárgyakkal, esztergált bonbonierekkel, anyagszerűtlen, magasan fényezett faragásokkal.

S ezen a kiállításon szemléletben és színvonalban érzékelhettük a jelentős változást. Ez egy összegzés is, amely azt mutatja, hogy faragóink előre haladtak és jó úton járnak.

Ezzel a kiállítással abban is példát kívántunk mutatni, hogy a népművészet egyik alapelvének érvényesítésében is a hagyományt követjük, amikor nyílvesszővel befont üvegeket is bemutattunk, szemben azzal a gyakorlattal, hogy néprajzi monográfiákban műanyaggal font üvegeket láthatunk, sőt odajutottunk, hogy 2006-ban a Magyar Néprajzi Múzeumban műanyag-kiállítást rendeztek.

Kérdezem: Még ezt is néprajznak kell tekintenünk?

 

 

Mi a legjobb érzésed a rendezvénnyel kapcsolatban?

Nagy Vincéné csipkekészítő szakoktató

 

20. alkalommal veszek részt a Mesterségek Ünnepén. Örülök, hogy minden évben egyre többen látogatják a rendezvényt. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy míg a mindennapokban úgy érezhető, hogy nincs szükség a kézműves munkára, nincs értéke a kétkezi munkának, a Mesterségek Ünnepére egyre több érdeklődő jön. Valóban érdeklődő emberek, akiket a mesterek munkája, a míves munkák, a természetes anyagokból készült használati tárgyak, alkotások érdekelnek. Sokak tanulási szándékkal keresnek meg bennünket. Külön öröm, hogy családok apraja-nagyja együtt járja végig a bemutatókat. Ilyenkor az fogalmazódik meg bennem, hogy érdemes ezt csinálni, értelme van a munkánknak.

 

Legszemélyesebb élményed, történeted?

Fehér Jánosné viseletkészítő népi iparművész

 

Az első időkben a Mesterségek Ünnepére az egész családunk felvonult, természetesen akkor még „kicsi fiaim” is ott voltak. Zsombor fiam unalmában, de a látogatók nagy örömére körtemuzsikán kezdett el játszani. Az akkortájt szenzációnak számító várbéli eseményről az MTV a Híradóban számolt be. S hogyan, hogyan nem, a Híradóban a körtemuzsikáló gyermekem is szerepelt. Másnap már többen felismerték, ez nagy öröm volt és büszkeség. A legnagyobb dolog a gyermekem számára az volt, hogy a fagyis felismerte és megvendégelte. Ez az akkori egymásra figyelő, családias légkör felejthetetlen számomra. Mindig fontosnak tartottam, hogy gyermekeim is részt vegyenek velem a népművészeti rendezvényeken. Valószínű ezek az élmények is meghatározóak voltak abban, hogy mindkét fiam népzenész lett. Zsombor 19 évesen elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet is, mint furulyás.

De változik a világ! Ma már ők visznek engem a koncertjeikre.

 

Neked mit jelent a Mesterségek Ünnepe?

Kovács Zoltánné csipkekészítő

Több éve részt veszek a Mesterségek Ünnepén a csipkések bemutatkozásán, mint a Magyar Csipkeegyesület tagja. Páratlan esemény ez, a népművészek nagy seregszemléje. A nagyszerű élményen felül, amit a rendezvény nyújt, mindig vannak személyre szóló kicsi örömök. Például nagyon jó érzés, ha személy szerint hozzám jön egy érdeklődő, mert az elmúlt évben vagy években megismert. Felejthetetlen számomra az az eset, amikor minden nap megvette a belépőt egy fiatal kis hölgy, aki mindenáron tőlem akart tanulni. Büszke vagyok, hogy én indíthattam el a csipkeverés útján. Minden évben izgalommal várom a régi és új ismerősöket. Van egy 110 gyűszűből álló gyűjteményem, amelynek darabjai többnyire az ismeretségeim által gyűltek össze. Meglepetésemre – de persze örömömre – külföldi látogatóim is előrukkolnak néha egy-egy gyűszűvel.

 

Mi jelent számodra a Mesterségek Ünnepe?

Neszádeliné Kállai Mária csipkekészítő népi iparművész

 

Szép az annak, ki még nem látott szebbet! Itt láttam meg azt az igazi szépet, nemcsak csipkében, viseletben, hanem minden kézműves mesterségben, ami magán hordozta alkotója szívét, lelkét. Ez az élmény meghatározó lett további életemben. Eddig is foglalkoztam különféle kézimunkával, azonban itt fogalmazódott meg először bennem, hogy választanom kell egy mesterséget és azt minél magasabb színvonalon művelni. Tudatosan mentem a Népijáték és Kismesterségoktatói Iskolába, ahol a textilművességen belül a csipkekészítő szakot választottam.

Tanulmányaim befejezése után környezetemben népszerűsítettem a csipkekészítést különböző bemutatókon, majd meghívást kaptam a Mesterségek Ünnepére a Borsod Megyei Népművészeti Egyesülettől. Ettől az időtől kezdve minden esztendőben bemutatót tartok a Magyar Csipkekészítők Egyesületének színeiben. A gömöri csipkekészítés fortélyait mutatom be az érdeklődőknek, részben az elkészített csipkéket, másrészt az általam feldolgozott tájegység „Gömöri csipke” című kiadvány mintarajzai segítségével. Ilyenkor láthatom a jelenlévő alkotók legszebb csipkéit is, amelyből én is sokat tanulok és mérce számomra, hogy jelenleg hol tartok a mesterségbeli tudásban. Másrészt fontos nekem, hogy találkozhassam azokkal az alkotókkal, akiket itt a Mesterségek Ünnepén ismerhettem meg. Szeretném, ha még sok-sok évig a magyar népi kultúra legszebb ünnepe lenne augusztus huszadika.

 

Van-e maradandó élményed a Mesterségek Ünnepéről?

Dériné Érsek Ágnes csipkekészítő, művelődésszervező

 

Két alkalommal vettem részt a rendezvényen a tállyai Hegyaljai Mesterek Egyesületével. Ez számomra egy igazi vásári Ágnes hangulat, egy csoda volt. Tetszett a felemelő helyszín, a vár, idézte bennem a középkor hangulatát. Elcsodálkoztam, hogy ennyien űzik még a régi mesterségeket. Felidéződött bennem, amit nagyszüleimnél láttam. Velem volt mindkét lányom, akiknek megmutathattam a kerékgyártó műhelyt, mint nagyapám mesterségének helyszínét. Nagyon tetszett nekik, mert ők idáig csak a faragó mesterséggel találkoztak. A néprajzi könyvek tárgyai elevenedtek meg a szemük előtt. Megtapasztalhatták, hogy minden természet adta kincset fel lehet dolgozni, használati tárgyakat lehet belőlük készíteni. Ezek az élmények olyan mély nyomot hagytak Eszter lányomban – aki művészettörténet szakos hallgató –, hogy kutatási területének a csipkét és a hímzést szeretné választani. Ebben az évben feltétlenül szeretne több napot eltölteni a rendezvényen. Anyaként nagyon örülök annak, hogy munkájának része lesz hagyományaink egyfajta őrzése. A nagyobbik lányom, Zsófi pedig az Idegenforgalmi Főiskolán tanul, aki az épített örökségünk ismertetésén túl hangsúlyozottabban ajánlja figyelmébe vendégeinek a mesterségekkel kapcsolatos érdekességeket.

 

Az egyperces interjúkat készítette:

Nyikus Anna

 

 

 

 
< Előző   Következő >