Mérhetetlenül gazdag, sokrétû életmû, színes meseszõnyegek, szövött kárpitok, akvarellek, bábok százainak, világjáró bélyegeknek megalkotója a Galgamente népmûvészetébõl építkezõ Szekeres Erzsébet.

Aki, mint Kovács Gergelyné kultúrtörténész írja: „… a magyar népmûvészet formai hagyományainak újra fogalmazása mellett a kortárs alkotók közül a magyarság lelki örökségének megjelenítésével is kitûnik. Fehérkorszakával egy új, tisztább és igazabb 21. század reménységével örvendeztet meg mindnyájunkat.” Szekeres Erzsébet ékszerragyogású fehér varrottasait „Örökségem” címû kiállításán, a Magyarok Házában, 2006. március 15-tõl április 14-ig tekinthetjük meg. A kiállítást rendezte Lõrincz Ferenc és Seres Imre.

A népmûvészet tiszta forrásából

 

Szekeres Erzsébet „gyolcstiszta” remekmûvei híven tudósítanak arról, miként gondolkodik szeretetrõl, családról, hitrõl, hazáról: féltve õrzött Örökségérõl. Témáinak középpontjában az ember, az emberöltõ állomásai állnak. Legmélyebb érzelmeit a legmagasabb oktávon rezgõ szín, a fehér színvilágával tárja most elénk. Mûveinek alapja egyszerû zsák-, illetve háziszõttes, erre varrja ki gyapjú-, selyem-, pamutfonalakkal a különbözõ népi hímzõöltések bravúros variálásával a megálmodott motívumokat. A szál-, könnycsepp-, kereszt-, buklé-, láncöltések játékos kavargásába néha porcelángyöngyöket, applikációkat, fényes szálakat, finom pasztellszín fonalakat illeszt, telítve ezzel a felületet. „Gödöllõn élek és a népmûvészetben oly gazdag Galgamente az otthonom. Így szinte ösztönösen használtam fel munkáimban a népmûvészetbõl merített élményeket. Az anyag, a forma a szín életem tartalma, gondolataim és alkotó képzeletem kifejezési eszköze… 1969-ben felkértek a Galgamenti fesztivál egyik szervezõjének. Feladatként kaptam a gödöllõi járás népmûvészeti anyagának – viselet, hímzés – összegyûjtését. A járás anyagát megismerve elámultam a nagytarcsai, turai menyasszonyruha, galgamácsai, versegi, zsámboki menyecskeruha színpompájától, Iklad egyszerû fekete öregasszony ruháitól, s a turai asszonyok mesteri kézügyességétõl. Szõnyegeimen a Galgamente fehér virágai találhatók. Amikor lerajzolom és a szõnyegre varrom, szemem elõtt látom a turai Zsiga Ilon néni bütykös ujját, ahogy a hófehér gyolcsra rajzolta mintáit. A fonalak színeinek összeállításában Édesanyám volt segítségemre, aki nemes ízlésével és tiszta gondolkodásával örökidõkre példaképem” – vallja Szekeres Erzsébet. Hármas rendszerben álló alkotása: a kezdet, a közép, a vég, a múlt, a jelen és a jövõ, a születéstõl a halálig vezetõ út egységbe zárt jelképrendszere. Belépve az Élet kapuján, a szent hármasság jegyében, az örökkévalóságba érkezünk. A lekéredzkedés, a felnyíló angyalszárnyak oltalmából az anyaöl melegébe: a Születés. A felnõttség küszöbén átkerülve elõttünk áll A nagy Út, amelyen minden földi halandónak végig kell haladnia. Odakinn társra találunk. A gyöngycsillagos boltív alatt, ég és föld ölelésében, két egymásra talált, szárba szökkent szeretõ lélek oszlopain nyugszik a világmindenség. Az út végén ezüstfehér elnyugvásban vár ránk Az elmúlás. A csillagporba bomló életfonál új csírába hajlik, az élet köre, idõben, térben, megállíthatatlanul lendül tovább. A lent maradóknak, a szerelem, a házasság, a család, a tisztaság, az anyaság örök érvényû igazságainak fonalán, az utat folytatniuk kell. A kicsiny Viráglány viruló tulipánnal adja hírül a nõi természet szerelmetes üzenetét. Két bimbódzó rózsakör, pironkodó lányság. Aranyló, ékesített hajzuhatag alatt, napraforgó arcú szépség állja napfiúja tekintetét. Egymáshoz simulva oltár elé indul a Galgamenti jegyespár. Családom, a családfa, akár az Élet Fája. Ágain a sarjak, s rajtuk a csiripelõ csemeték ülnek. A lélek kozmikus kisugárzása a Tisztaság – Fehér pávák. Amott Az élet vize, az élet árama hullámzik. Hömpölyög, örvénylik, de ringat is, mint a magzatvíz… Sarlós Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved…, és többi szépséges képek a nézõnek örökül mit is üzennek? Végsõ gyõzelmében az embert odaát a Gondviselés palástja várja… Arannyal, ezüsttel, ibolyával áttört fehér fények, örökké emlékezõ halványkékek. Szekeres Erzsébet mennyi mindent mond el velük nekünk…

A vendégkönyvben talált bejegyzésnél szebb, szeretetteljesebb zárógondolatot, talán nem is találhattam volna…