(1920–2008)

Lelkünkben gyász van, fekete gyász: koszorúk, fejfák, szívünkben felsír Magyarország. A kultúra és a hagyományok őrzőiként, a fájdalom leplébe burkolózva siratjuk özv. Szepesvári Lászlónét, a Király Zsiga-díjas népi iparművészt, a népművészet mesterét.

2008. november 21. – december 22.

Az ősi Vogézek kelet felé meredeken megtörő hegyvonulata védte Elzász városait, lakóit a történelem során többször fellángolt területi birtoklásért folytatott harcokban. A terület feletti uralkodni vágyás legfőbb oka Elzász gazdagsága és az Északi-tengertől a Földközi-tengerig vezető kereskedelmi útvonal volt.

A Heves megyei Népművészeti Egyesület 25 éves jubileuma alkalmából az alábbi beszélgetés zajlott Egerben, a Knézich Károly utcai épületben, amely ma az Egri Kulturális Művészeti Központ nevet viseli. Nagyné Váradi Anna közművelődési szakember, népművelő és Fehér Jánosné viseletkészítő, a Népművészet Mestere ültek mellettem és idéztük a múltat, beszéltünk a jelenről és a jövőről is.

Február különleges hónap. Nem csak azért, mert ekkor bálozunk, farsangolunk, hanem azért, mert ez a legrövidebb hónapunk. Többnyire 28 napos, de négyévenként ­ legközelebb 2012-ben­ 29 napig tart. Egyszerűnek tűnik, de miért 24-ét hívjuk szökőnapnak, és miért nem volt 1900 szökőév?

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Hagyományok Háza, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Mezőtúr Város Önkormányzata, a Túri Fazekas Múzeum, és a Mezőtúri Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház meghirdeti a XI. Alföldi Fazekas Triennálét (Mezőtúr, 2009.).

Az alábbiakban a 2008. évi Mesterségek Ünnepe után készült NKA revizori jelentése olvasható, amely honlapjukon is megtalálható, illetve erre reagálva, a NESZ vezetősége által megírt válaszlevél.

Tisztelt Harsányi László Úr!

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 51 tagszervezetének és 6000 fős tagságának vezetői szomorúan tapasztaljuk, egyben mély megdöbbenésünknek adunk hangot, hogy a Mesterségek Ünnepe kapcsán az NKA befogad, sőt, honlapján nyilvánosságra is hoz olyan „szakértői” véleményt (http://www.revizoronline.hu/article.php?id=722), mely hemzseg a valótlan állításoktól, a hazai hagyományőrző mesterek helyzetéről nyújtott hamis képektől, tájékozatlan, felszínes.

A tél elmúlása, a tavasz kezdete az emberiség számára minden évben elhozza az újrakezdés, a megújulás lehetőségét. A hátrahagyott tél a sötétség végét, a gonosz erők gyengülését jelenti. Napjainkban, amikor a farsang már csak a báli szezont és jelmezkészítés örömteli gondját jelenti, elfelejtjük, hogy egykor meglepő mulatságok, démonűző szokások tarkították ezt az időszakot.

Ugyan még javában farsangolunk, amikor a cikk készült, és már egy jó ideje a böjti időszakot éljük majd, mire az Olvasó kézbe veszi ezt a számot, és már régen nem lesz aktuális a sok dínom-dánomról, mulatozásról szóló írás. De ne feledjék, lesz jövőre is farsang, érdemes a régi szokásokat feleleveníteni, esetleg leporolni a régi jelmezeket, és a barátokat, ismerősöket meglepni egy jó hangulatú összejövetellel.

A farsangi időszak január 6-ával, vízkereszt napjával veszi kezdetét, majd a húsvétot megelőző negyvenedik napon, húshagyó kedden ér véget. A húsvét legkorábbi és legkésőbbi időpontja között 35 nap telhet el, ezért a hosszú farsang akár egy hónappal lehet bővebb a rövid farsangnál.

Szentkirályi Krisztinával, a Tolna Megyei ÁMK közművelődési tanácsosával Szentkuthy Miklós hagyatékáról beszélgettünk egy sikeres rendezvény után, amelynek moderátora volt.

Sajnálkoztam, hogy nem tudtam részt venni a rendezvényen, hisz messze van a megyeszékhely, így mi dombóváriak lemaradunk a hasonló jó lehetőségekről.

2008. november 8–16.
Isztambul, Törökország

„Minden kultúra csak más kultúrával kölcsönhatásban virágzik” – ez volt a szlogenje a világszervezet szokásos éves közgyűlésének.

Móra Ferenc egyik elbeszélésének hőse „alighanem az utolsó kiskun volt, aki kenyéren, vízen tartotta meg a negyvennapi böjtöt, ami kezdődik hamvazószerdával, és végződik húsvétvasárnappal”.

Varsányi Gyuláné Bükkösdi Mártával régóta ismerjük egymást, mindketten biológia szakos tanárok vagyunk. Ő gimnáziumban tanított, ma nyugdíjas. Tavaly, aktív pedagógusként, gyermekcsoportot vittem a Dombóvári Helytörténeti Múzeumba, a meghirdetett program gicázás, tojásfestés volt. Nagyon megörültem, amikor kolléganőmet üdvözölhettem foglalkozásvezetőként.